A világ egyik legsikeresebb női politikusa Chicagóban született. Gyermekkora jelentős társadalmi változások közepette telt, nemzedéke tagjai számára semmi sem tűnt lehetetlennek. Apja hatására lelkes republikánus aktivistaként vetette bele magát a kampányokba, politikai nézetei felsőfokú tanulmányai alatt változtak meg. Mire a Yale Egyetemen megszerezte jogi diplomáját, republikánusból elszánt demokrata lett, aki gondolkodásában konzervatívnak, szívében liberálisnak írta le magát. Gyakornokként részt vett a Nixon elnök visszahívását előkészítő bizottság munkájában, s nagy politikai jövőt jósoltak számára. Ő azonban - ekkor még - a magánéletet helyezte előtérbe, s többszöri lánykérés után igent mondott egy arkansasi évfolyamtársának, bizonyos Bill Clintonnak.
A tehetséges férjet 1977-ben Arkansas állam igazságügyi miniszterének választották, 1980-ban megszületett Chelsea lányuk. Hillary fényes jogi karriert futott be, fizetése magasabb volt férjénél. Jimmy Carter elnök hamarosan az országos jogsegélyszolgálat igazgatói testületébe nevezte ki, s ő 90 millió dollárról 300 millióra növelte a támogatások összegét. Karrierjéről férje kormányzóvá választása után sem mondott le, legszívesebben a családjoggal és a gyerekek jogaival foglalkozott. Hillary 1988-ban és 1991-ben felkerült az Egyesült Államok 100 legbefolyásosabb jogászainak listájára.
Az 1992-es elnökválasztási kampány számára is meghozta az országos ismertséget. Bill Clinton gyakran hangoztatta, hogy rendkívül tehetséges felesége révén az amerikaiak egy áráért két remek politikust kaphatnak (a házaspárt később Billary néven emlegették), s ezért-e vagy sem, megnyerte a választást. Hillary új típusú First Ladyként költözött a Fehér Házba, ahol irodát kért a politikai élet központjának számító nyugati szárnyban - vagyis jelezte, hogy a politikai élet részese kíván lenni.
Hillary nagyszabású tervet dolgozott ki az egészségügyi biztosítási rendszer átalakítására, de nem nyerte el a demokrata többségű kongresszus tetszését. A fiaskó nem vette el Hillary kedvét, a Fehér Házban töltött nyolc éve alatt 80 országban tett látogatást, felkarolta a mellrák elleni küzdelmet és harcolt az amerikai gyerekek jobb jövőjéért. E témáról még könyvet is írt, ami hosszú ideig szerepelt a The New York Times bestseller listáján.
Többször került nehéz helyzetbe, az ő neve is felmerült a Whitewater ingatlanbotrány kapcsán és férje nőügyei miatt is kínos pillanatokat élt át, a válásról keringő híreket azonban mindig cáfolta. 2000-ben vette át a stafétabot férjétől: New York állam szenátoraként bekerült a kongresszusba, 2006-ban fölényesen választották újra. Időközben Élő történelem címmel megírta visszaemlékezéseit, a könyvért nyolcmillió dolláros tiszteletdíjat tehetett zsebre.
Politikai karrierjének legizgalmasabb fejezete azonban még csak most íródik, 2006-ban ugyanis bejelentette, hogy harcba száll az Egyesült Államok elnöki tisztségéért. Az előválasztások közeledtével magabiztosan vezet demokrata jelölttársai előtt, így a republikánusok népszerűtlensége miatt könnyen lehet, hogy 2009 januárjában első nőként újra egy Clinton teszi le a hivatali esküt.
