Az Országgyűlés vezetése részéről Világosi Gábor alelnök és Soltész István főtitkár, valamint a Ház jegyzői, Nyakó István és Török Zsolt (MSZP), Móring József (KDNP), Béki Gabriella (SZDSZ) és Pettkó András (MDF) helyeztek el koszorút a Köztársasági Őrezred katonáinak közreműködésével.
Nagyváradról Tempfli József római katolikus megyéspüspök, Lakatos Péter, Nagyvárad parlamenti képviselője, Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere és a Bihor megyei nagyváros kulturális és oktatási intézményeinek több vezetője rótta le kegyeletét.
Béki Gabriella megemlékezésében kiemelte: kilenc éve tartják a hagyományt, a közös megemlékezést néhai jegyzőtársukról, változó helyszíneken: az egyik évben Budapesten, a másikban Nagyváradon, a harmadikban Székesfehérvárott. Bíró Rozália hangsúlyozta: a mai rohanó világban feltétlenül szükséges időt szakítani arra, hogy emlékezzünk egykori nagyjainkra, akiknek élete összekapcsolódik egy egész nemzet felszabadításával, a szabadságért való küzdelemmel.
Török Zsolt felidézte az egyházi pályára készülő, majd ügyvéd, azután ügyész és országgyűlési követ Szacsvay Imre életútját. Kiemelte, hogy a bihari "kis Kossuthként" is emlegetett politikus mindig híres volt szókimondásáról, igazmondásáról és szabadság iránti elkötelezettségéről, akkor is, amikor a bihari küldöttgyűlésben a szabadelvű ellenzék egyik vezetője volt.
Az 1818-ban született Szacsvay Imrét azért ítélték kötél általi halálra, mert egyik szerkesztője volt a Függetlenségi Nyilatkoznak és az Országgyűlés vezetői közül elsőként írta alá azt. Szacsvay Imre emlékét több utcanév és szobor mellett egy róla elnevezett országházi terem is őrzi, ahol a róla utólag készült portréfestményhez leszármazottja, Szacsvay László színművész is modellt állt.
