Véleménye szerint, mióta 1992-ben kifütyülték Göncz Árpádot, azóta a hivatalos állami ünnepek mindig magukban hordozzák annak a lehetőségét, hogy "egymásra találás helyett hangoskodás, politikai és (vagy) utcai összecsapás történik".
Gyurcsány Ferenc beszámolt arról is, hogy sokszor kérdezik tőle, hogyan viseli a bekiabálásokat és a kifütyülést.
"Hogyan viselem, amikor a korábban csak focilelátókon megszokott legocsmányobb mondatok hangzanak el a nemzeti lobogó ünnepélyes felvonása közben, amikor azt hallom, hogy kocsmai, brutális szóhasználatot alkalmazva emlegetik a rokonaimat, vagy éppen édesanyámat. Magammal kapcsolatban nincs ok aggodalomra" - fogalmazott.
A miniszterelnök kitért arra, hogy még véletlenül sem szeretne "a hangoskodók, utcai verekedők, ocsmányul kiabálók szövetségese, vagy barátja lenni". Meghallgatja, amit mondanak, mert ez a kötelessége, és nincs is más választása, de ezzel - mint írta - több dolga nincs.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy sajnálja azokat, akiktől ezek az emberek elveszik az ünnep örömét.
"Mert nem rajtam ütnek ezek az emberek, rajtam így nem is tudnának. Hanem azokon, akik szívesen kisétálnának az ünnep reggelén a Kossuth térre megnézni a zászlófelvonást, a díszmenetet, vagy meghallgatni a katonazenekart. Ehelyett az emberek inkább bezárkóznak" - vélekedett a miniszterelnök.
Gyurcsány Ferenc megfogalmazása szerint, akik így viselkednek, lehet, hogy hazafinak gondolják magukat, de ő úgy látja, hogy sértik a nemzet önérzetét, érdekét, és korlátozzák szabadságát. Önző magatartásnak gondolom ezt - közölte a kormányfő.
A miniszterelnök megjegyezte: álmosnak és fáradtnak látja Budapestet, mintha nem kipihenve hagyná maga mögött az elmúlt napokat. És ez akkor is így van, ha össze sem hasonlítható az idei rendzavarás mértéke az egy évvel ezelőttivel - írta blogjában a miniszterelnök.