Mi tagadás, akire ez a szó illik, azt többnyire kerülik az ismeretlenek. Pedig csak egy foglalkozásról van szó, s olyan munkáról, amit - sajnos - valakinek el kell végeznie. Persze, azt nem állíthatjuk, hogy örömmel, hiszen az emberi lét végső állomása a munkahelye, ahol a gyász, a bánat és szomorúság, legföljebb a csöndes megnyugvás uralja a hangulatot. Talán ezért is tapasztaljuk, hogy a temetőben dolgozó alkalmazottak diszkrét, szinte szemérmes emberek. Nem szívesen beszélnek foglalkozásukról, legszívesebben még a nevüket is inkognitóban tartanák.
M. Károly, a Farkasréti temető halottasházának csoportvezetője úgyszintén ragaszkodik az anonimitáshoz.
- Megérthetik, az emberek tele vannak előítéletekkel, amikor megtudják, hogy hol dolgozom, érezhetően viszolyognak tőlem. Régi barátaim, ismerőseim elfordultak tőlem, restellik, hogy valaha is kapcsolatban álltak velem - magyarázza tartózkodó magatartását. - Amikor még udvaroltam, a lányok szóba sem akartak velem állni, amikor elárultam nekik, hogy valójában gyászhuszár vagyok. A körzeti orvosom is megkérdezte, hogy tudok ilyen munkahelyen évtizedek óta dolgozni. Mondtam neki, doktor úr, akiket maguk eltesznek láb alól, azoknak a temetésénél segédkezem. Feleségemet viszont épp a temetőben ismertem meg, neki is ez volt munkahelye.
M. Károlyéknál családi hagyomány a temetői munka.
- Itt dolgozott a nagyapám, sőt az édesanyám is, de a lányunk is követte a családi tradíciót. Amikor szinte gyerekfejjel idekerültem, még lovas hintón szállították a sírhelyhez az elhunytakat. Sokkal elegánsabb, kegyeletteljesebb volt, mint a mostani motorizált eljárás. Örök nosztalgiám maradt a régi gyászhuszár egyenruha után is, a fekete zsinóros öltözet nagyon méltóságteljes volt. Sajnos, már több mint negyven éve, hogy megszüntették ezt a viseletet.
- Nagyjából ennyi ideje annak is, hogy ez a munkája. Nyilvántartja, hány temetésen vett részt?
- Úgy számítom, legalább kétszázezer ember búcsúztatásánál asszisztáltam.
Bár morbid a kérdés, mégis fel kell tenni, hiszen ideillő:
- Számít arra, hogy a vállalat egyszer saját halottjának fogja tekinteni?
- Biztos vagyok benne! Aki annyi évtizedet lehúzott a cégnél, mint én, azt megilleti ez a kegy.
