A politikai horizont két ellentétes határán felbukkanó csoportok a rendszerváltozás óta igen könnyen bolygathatják meg a parlamenti erők, és a civil társadalom nyugalmát. Ha egy-egy radikális szervezet színre lép, megkondulnak a vészharangok, a politológusok kórusban kezdik félteni az alkotmányos demokráciát, és az igazságszolgáltatás gépezete működni kezd. A legtöbbször azonban ezeknek nagyobb a füstje mint a lángja. Idézzünk fel a nem is olyan távol múltból néhány alakot! A politikai inkorrektség jegyében egy balos és három jobbos portrét rajzolunk fel, kinevetni őket pedig szabad.

Ekrem Kemál György, az alkotmánydöntő

A szélsőjobb egykori ikonikus alakja családi vonásként gyűlöli a kommunizmust, hiszen édesapját '56 után a régi-új rend katonái akasztották fel. Ekrem ezért nem habozott 1990 után megalakítani a Kommunizmus Üldözötteinek Szövetségét (KÜSZ), amelynek alelnökeként maga köré gyűjtötte a rendszerváltásban csalódott radikálisokat. Később a KÜSZ-t elhagyva a Magyar Nemzeti Szabadság Párt elnöke lett. Jelentős támogatottságot így sem tudott elérni, ám zászlója alatt a kilencvenes évek derekán sok szkinhed sereglett össze.

Karrierjét Rácz János mozgalmártársa lakásán tartott rendőrségi házkutatás törte ketté: az ott talált uszító iratok miatt Ekrem otthonában is vizsgálódni kezdtek a hatóságok. S mivel ideológiai muníciót nála is bőven leltek, ő lett az első és egyetlen ember, akit a Magyar Köztársaság kikiáltása óta alkotmányos rend elleni szervezkedés kísérlete miatt elítéltek. 2001-ben ezért két év - négyévnyi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetést kapott.

A Kossuth téri hosszú piknik során aktiválta magát újra, a tüntetők Forradalmi Bizottmányának politikai szóvivője lett. Közben megint büntetőeljárás indult ellene, a vád szerint most csoportosan elkövetett garázdaságban volt vétkes, így házi őrizetbe vették. Az élete felén túllévő jobbos akcionista előszeretettel ölt bomberdzsekit, és húz bakancsot. Legutóbb idén januárban lehetett róla hallani, amikor egy nekikeseredett kormányellenes megmozduláson ököllel arcon verte egyik társát. Mint később az MTI-nek magyarázta, "csak megbicsaklott a kezem".

Szélsőségméter (1-5): 3 - tisztességes komcsiutálatban megkopaszodott mozgalmár
Harcérték (1-5): 4 – majdnem megdöntötte a köztársaságot

Ribánszki Róbert, aki balról előzi az állampártot

Következő figuránk ultrabalról érkezett vérbeli kommunista. Ribánszki (az idősebbek emlékezhetnek még a nevére) 1933 novemberében született, a hírhedt Berecz–Grósz–Pozsgay nemzedék tagja volt. Egy ideig Kádár János titkáraként szolgált, előtte azonban a 60-as évek közepén a KISZ KB titkára, majd pekingi nagykövet lett. Kiküldetéséből a honi politikába 1981-ben tért vissza, ekkor a Csepel Újság ideológiai cenzorává avanzsált, majd a 80-as évek végén a Hazafias Népfront titkáraként dolgozott.

Később belépett a Münnich Ferenc Társaságba és minden erejével a közelgő rendszerváltás megfékezésén munkálkodott. Elvbarátai nyers és szókimondó pártbrigadérosnak ismerték, ezért sokan utálták, ám legalább ennyien imádták is. Maga Grósz Károly ekképp nyilatkozott róla: „Ribánszki tehetséges ember. Talán szenvedélyesebb, mint kellene. Talán néhány dologban nem igazodik véleménye a mostani időkhöz. Viszont elkötelezett, politikai szándéka tiszta és tisztességes.”

Társaihoz hasonlóan megőszülhetett volna becsületes kádárista veteránként, ellenben benne forrongott a tettvágy és Marxista Egységplatformjával1989-ben balról beelőzte az állampártot. A Munkáspárt egyik alapítója lett ugyanis, bár kifogásolta, hogy az MSZMP örökségét egyenlőtlenül osztották szét. Marx maradt az övék, a Tőkét viszont elvitte a Nyers Rezső-féle MSZP. Megbékélni a munkáspártiak között sem tudott, túl puhának találta Thürmerék irányvonalát, ezért az elegáns távozás mellett döntött. A rendszerváltozás nagy ellenharcosa legutóbb Moldova György Kádár-könyvében bukkant fel, ám a közéleti vitáktól már elzárkózott.

Szélsőségméter: 4 – ismerte még Kádárt is
Harcérték: 5 – még a kommunistánál is kommunistább

Szabó Albert, a fogaskerekes emigráns

Szintén érdekes életpálya áll a balról démonizált, jobbról leprovokátorozott Szabó Albert mögött. 1955-ben látta meg a napvilágot, esztergályosnak tanult, ám végül sikerült leérettségiznie is. 1987-ben Ausztráliába dobbantott, és ott beférkőzött a hungarista emigráció belső köreibe. Kissé későn csapta meg a rendszerváltás szele, csak 1993-ban érkezett haza. Itthon viszont rögvest aktívkodni kezdett, megszervezte a Világnemzeti Népuralmista Pártot. Sajnos máig nem sikerült megfejteni, hogy mit takart eme elnevezés. Az biztos, hogy 1994-ben, Hitler születésnapján tartott szkinhedzsúrját betiltották, ezért új mozgalom után nézett.

1996-ban gründolta legsikeresebb szervezetét, a Magyar Népjóléti Szövetséget, amelyben maga köré gyűjtötte a a bomberdzsekis, Martens-bakancsos fiatalokat. A fogaskerekes zászlókkal az aluljárókban vonulgató kopasz osztag a nemzeti ünnepeken riogatta leginkább a járókelőket, de tömegbázisra nem tudott szert tenni. Sőt, beszédei miatt perbe fogták és 1997-ben három évnyi felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtották.

1998-ban a választásokon is elindult, de a csúfos vereséget követően elhagyta az országot. Egyesek szerint visszatért Ausztráliába, a Magyar Fórum viszont úgy értesült, hogy Izraelben telepedett le. A jobboldalon sokan agent provocateurnek tartják ma is, mert e véleménynek hangot adók szerint mindig akkor bukkant fel, amikor kellett egy kis balhé a megerősödő nemzetiek ellen. Akárhogy is volt, Szabó Albert és bakancsosai halkan kimasíroztak a közélet porondjáról.

Szélsőségméter: 2 – hungaristának sem volt igazi
Harcérték: 3 – a bomberdzseki divatjamúlt

Bácsfi Diána, az egyiptológus nyilas

Portréalbumunk zárómozaikja – bármennyire is szeretné - nem olvadt még bele a jótékony közfelejtés homályába, hiszen munkásságának aranykora alig pár évvel ezelőttre tehető. Diána régészet- és egyiptológiaszakos hallgatóként végzett az ELTE-n, de jogba is belekóstolt. Megélhetését szülein kívül vallástörténeti előadásai biztosították, amelyeket egy jógaközpontnak tartott. Érdeklődése 2000 táján fordult a hungarizmus irányába, olyannyira, hogy híveit maga köré gyűjtve megszervezte a Magyar Jövő Csoportot.

Bajtársai szuggesztív személyiségnek tartották, akiből azért nem hiányzott a humor sem. Nyilvános fellépésre csak 2005-ben vállalkozott, amikor nyíltan propagálva náci eszméit a főváros fontosabb közterein a fotósok örömére karlengetett. Nem túl trendi, bakancsos, zöldinges megjelenése a Parlament falai között is riadalmat keltett, az ellenzék és a kormány egymást okolta a fasizmus feltételezett feléledése miatt.

Bácsfi karrierjének végül a bíróság parancsolt megálljt: szerveződésének nyilaskeresztes plakátjai miatt pénzbírságra ítélték, és az egyetemről is eltávolították a botrányok hatására. Később erős megbánást tanúsított, a TV2-nek korábbi önmagával szembefordulva megtagadta nézeteit. Egyesek szerint ha a nyilas epizód kimarad az életéből, tehetséges ókorkutató vált volna belőle. Bácsfi nem mellesleg versben is megfogalmazta a benne sűrűsödő világfájdalmat: „e világ üdvére töretik meg testem / e világ üdvére ontatik ki vérem / kígyók sziszegése korbács suhogása / ecet marja nyelvem tövis fürtjeimben.”

Szélsőségméter: 4 – fenyegetően lengetett kart
Harcérték: 1 – egyszerűen vicc

A fentiek áttekintése után nehéz lenne őket vagy esetleges későbbi követőiket komolyan venni, hiszen ezek a figurák üzleti érdekből vagy saját hóbortnak engedve eljátszanak egy szerepet, majd szép csendben lelépnek a politika színpadjáról. Rosszabb (jobb) esetben lerugdossák őket onnan. De eltűnésük miatt ne keseredjünk el nagyon, mindig feltűnnek majd újabb szereplők, akik hajlandóak lesznek egy vállalhatatlan ideológia ripacskodó főhősét eljátszani...