A Greenpeace által ismertetett adatok szerint az olajpálmát termesztő társaságok megszegik az indonéz erdészeti törvényeket azzal, hogy céljaik érdekében kiszárítják és felégetik a tőzegerdőségeket. Indonéziában az őserdők pusztítása következtében évente 2,6 milliárd tonnányi szén-dioxid kerül kibocsátásra, több mint Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában együttvéve.
"Az indonéziai tőzegerdőségek területén történő olajpálma termesztés globális klímagyilkolás" - jelentette ki Jurrien Westerhof, a Greenpeace Szumátrán tartózkodó szóvivője. Rámutatott továbbá: "Ha komolyan kell vennünk, hogy Indonézia szóba jöhet az ENSZ soron következő klímakonferenciájának vendéglátójaként, akkor el kell rendelnie a lápos erdőségek pusztításának moratóriumát és támogatnia kell a Greenpeace arra irányuló törekvését, hogy gyorsan és hatékonyan megszüntessék az erdőségek pusztítását. Emellett az indonéz őserdőket mint CO2 tárolókat is védelmezni kell."
Indonézia ez idő szerint minden más országnál gyorsabban veszíti el erdőségeit, ugyanis területén naponta mintegy 51 négyzetkilométernyi erdőt pusztítanak el, vagyis óránkét több mint háromszáz futballpálya nagyságú területet. Indonéziában a tőzegerdőségek nagyobb mennyiségű karbont tárolnak, mint más mezőgazdasági ökorendszerek. A nedves tőzegrétegek tíz méter mélyre lenyúlnak és akár tízezer évesek is lehetnek. Az olajpálma-termesztő cégek a mezőgazdasági kihasználás érdekében csatornákat építenek az erdőkön keresztül, hogy a lápokat kiszárítsák és az értékes fákat elpusztítsák.
Ha pedig már víztelenítették a talajt, akkor a tőzeg kiszárad - és akár égetéssel, akár anélkül is - mérhetetlen mennyiségű CO2 szabadul fel.
A felégetett erdő nem képes már megújulni. A tudósok szerint 2010-ben - ha az erdők pusztítása változatlanul folytatódik - nem lesz már őserdő Szumátra szigetén.
