Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a munkahelyi pszichés terhelés és az a helyzet, amelyben a dolgozó úgy érzi: csak kis mértékben dönthet saját munkája, továbblépése felől, kifejezetten növeli az első infarktus kockázatát. Arra viszont eddig nem voltak adatok, hogy ha valaki infarktus utáni rehabilitáció végeztével visszamegy a munkahelyére, milyen esélye van a szívizomelhalás ismétlődésére.
Chantal Brisson és munkatársai Quebecben 972 beteget tanulmányoztak, akik első szívinfarktusuk után átlag három hónappal visszatértek a munkába. Ezeket a betegeket munkájuk újrakezdése után hat héttel, majd két- és hat év múlva vizsgálták meg ismét, de fölmérték a pszichés- és munkahelyi viszonyaikat is, valamint a szívbetegségre vonatkozó kockázati tényezőket.
A munkahelyi viszonyok közül azt vették idegrendszeri szempontból megterhelőnek, ha a dolgozótól sokat követeltek, de a döntésekbe nem szólhatott bele. A következő változatba tartoztak azok a munkahelyek, ahol ugyancsak nagy teljesítményt kellett nyújtani, de a munkát végző önmaga dönthetett a megoldásokat illetőleg. Végül voltak olyanok, ahol a munkahelyi követelmények nem voltak nagyon kemények, de a dolgozót a rá vonatkozó döntésekbe nem vonták be, és előfordult az is, hogy a munkatársnak nagy volt a mozgástere, de nem kellett túlságosan sokat teljesítenie.
Két év után az derült ki, hogy az első csoportba tartozó, idegrendszeri szempontból megterhelő munkahelyen dolgozók több mint kétszer nagyobb valószínűséggel kaptak ismét szívinfarktust, mint a többiek. Ilyen munkahelyen Kanadában a vizsgált személyek egynegyede dolgozott.
