A minisztériumnak benyújtandó javaslatcsomagról szólva Vajda Márta hangsúlyozta: az anyag alapvetése, hogy mindenki azt akarja, szülessen meg a színházi törvény. A koncepció-tervezet kapcsán felmerülő kérdések mellett az anyagban azokra a pontokra is rávilágítanak, ahol úgy vélik, esetleg más megoldást kellene keresni.
A szakmai egyeztetéseken rendre ismétlődő témákról szólva elmondta: alapvető probléma az önkormányzatok és a színházak viszonya. Ennek kapcsán felmerült az is, hogy nem kellene-e - az iskolafenntartáshoz hasonlóan - kötelezővé tenni az önkormányzatok számára a színházak működtetését is.
Ez azonban azt jelentené, hogy módosítani kellene az önkormányzati törvényt is, ami viszont elég kilátástalannak tűnik. Ráadásul további kérdéseket is felvet, például, hogy milyen kritériumok alapján tennék a színházak fenntartását kötelezővé az önkormányzatok számára - mutatott rá Vajda Márta, hozzátéve, hogy míg vidéken ez egyszerűbben meghatározható, Budapesten, ahol bizonyos kerületekben több színház is található, nehezen működhetne.
Emlékeztetett arra is, hogy a munkaanyag szerint az önkormányzatnak, mint fenntartónak kell meghatároznia a színház feladatait, egyebek mellett azt is, hogy mit játsszon. Ez azonban többek értelmezése szerint sértheti a művészi szabadságot, és magában hordozhatja a kommercializálódás veszélyét - jegyezte meg.
A finanszírozás kétféle modelljéről szólva elmondta, hogy mindkettő előnyét és hátrányát megvitatták, de abban nem született konszenzus, hogy melyik lenne jobb: a szervezetek normatív támogatása, vagy az önkormányzatokon keresztül történő támogatás, ahol az állam minden színházi célú önkormányzati forintot egy költségvetési forinttal egészítene ki.
Vajda Márta szerint az első, a színházakat működési hely és közönségbázis alapján kategorizáló, különböző szorzószámokkal operáló finanszírozási javaslat akkor működne jól, ha az adókedvezményről szóló javaslatot is elfogadnák mellette, és így a színházaknak nyújtott támogatás leírható lenne az adóból.
Ennek kapcsán hangsúlyozta: az egész koncepció akkor működik igazán, ha a színház-finanszírozásba a mostaninál több pénz vonható be, ennek egyik formája ez az adókedvezmény lenne.
A harmadik fontos kérdéskörként a munkaügyet emelte ki Vajda Márta. Mint arra rámutatott, kérdés, hogyan lehet olyan szabályokat lefektetni, amelyek a színházi munkavállalásra alkalmazhatóak lennének, és a színházakat nem "kényszerítenék" törvénysértésre.
Az ügyvezető titkár elmondta: az egyeztetésen újra abban maradtak, hogy a részletek - például, hogy miként alakul a regisztrációs rendszer, valamint a különböző kategóriák és szorzószámok kérdése, továbbá a munkajogi szabályzatok - ne a törvényben, hanem a végrehajtási rendeletekben jelenjenek meg.
Az ezekre vonatkozó javaslataik kidolgozására munkacsoportokat és konzultációs testületeket hoztak létre, amelyek tagjait úgy választották, hogy a szakma teljes spektrumát lefedjék - mutatott rá, hozzáfűzve, hogy a végrehajtási rendeletekkel kapcsolatos munka napokon belül elkezdődik.
A vidéki színházigazgatókkal tartott hétfői egyeztetésről szólva hangsúlyozta, hogy a vidéki teátrumok más kategóriát alkotnak, mint a fővárosiak: míg Budapesten több színháznak kell egy fenntartóval szembenéznie, ennek minden előnyével és hátrányával együtt, addig a vidékiek esetében mindenkinek külön fenntartója van.
Mint mondta, speciálisan vidéki témaként merült fel, hogy a megyei fenntartású színházak rosszabb helyzetben vannak. Egy teátrum tulajdonképpen inkább egy városhoz kötődik, mint egy megyéhez, még akkor is, ha tájelőadásokat tart, így jobbnak tartanák, ha ezeket a színházakat is átvenné fenntartóként a város önkormányzata - hangsúlyozta Vajda Márta.
A kulturális tárca október 1-jén tette közzé a színházi törvény koncepció-tervezetét, amely a színházak, a zenei és táncművészeti intézmények működéséről, állami támogatásáról és sajátos munkajogi szabályairól szól. A szakmai szervezetek november 9-ig véleményezhetik a dokumentumot.
