A királynő és férje, Fülöp edinburgh-i herceg ezúttal is hintón érkezett a Buckingham-palotától mintegy másfél mérföldnyire lévő parlamenthez, végighaladva a Mall sugárút híres vörös aszfaltján és a Whitehallon, a kormányzati negyed főutcáján.

Ez az egyetlen alkalom, amikor a parlament westminsteri palotájának Victoria-tornyán levonják a Union Jacket, vagyis a brit zászlót, és helyére a Royal Standard, az uralkodóház lobogója kerül.
Ez az egyetlen alkalom arra is, hogy a királynő egyáltalán beteszi a lábát a törvényhozásba.

Ilyenkor sem mehet azonban akárhová, csak a Lordok Házába, vagyis a felső kamarába, ahová magas felelősséget viselő parlamenti küldöncével, a Black Roddal hívatja át az alsóház közrendi képviselőit.

A Black Rod, aki általában a brit hadsereg kiérdemesült tábornoka, arról a fekete pálcáról (black rod) kapta a nevét, amellyel a királynői beszéd elhangzása előtt erőteljesen és háromszor megkopogtatja az alsóházi ülésterem kétszárnyú ajtaját. A választott törvényhozók ugyanis - abban a pillanatban, ahogy az uralkodó képviseletében közeledő Black Rodot meglátják - becsapják orra előtt az ajtót, ezzel is jelezve függetlenségüket az udvartól.

A kopogtatásra azonban kegyesen ismét ajtót nyitnak, beengedik a díszes ruhába öltözött Black Rodot, aki főhajtással üdvözli a kormánypárti, majd az ellenzéki padsorokat és közli a házelnökkel: "Őfelsége elrendeli, hogy e tiszteletre méltó ház tagjai tüstént járuljanak színe elé a főrendi házban".

Átmenni ezután sem kötelező; minden évben vannak olyanok, akik tüntetőleg a közrendiek üléstermében maradnak.

A képviselők zöme azonban - hangsúlyozottan minden sietség nélkül - az idén is átvonult a másik ülésterembe.

A felsőházban, már a trónon ülve, fején a kétezer gyémánttal kirakott díszes koronával, a vörösbe öltözött lordok gyűrűjében, Fülöp herceggel az oldalán várta őket a királynő.

Az uralkodó kezébe a lordkancellár, vagyis a lordok házának elnöke adja - féltérdre ereszkedve - a kormány által előre megírt törvénykezési programot.

Ezt a szerepet az idei évtől Jack Straw igazságügy-miniszter - a külügyi tárca korábbi birtokosa - tölti be, ami önmagában évezredes hagyomány felrúgása. A munkáspárti kormány alkotmányos reformjai keretében ugyanis az igazságszolgáltatási rendszer első számú vezetője - aki eddig a különálló lordkancellári tisztség betöltője volt - az újonnan létrehozott igazságügy-minisztérium irányítója lett, vagyis jelenleg Straw.

A miniszteri megbízatással övé a lordkancellári cím is, ami azt jelenti, hogy az angol parlament történetében most először egy alsóházi tag viseli ezt az ősi tisztséget (a brit kormánynak csak az lehet a tagja, aki mandátumot szerez törvényhozás választott közrendi kamarájában).

Straw mindazonáltal igyekezett megfelelni az ősi hagyományoknak: miután átadta a beszédet a királynőnek, a trónemelvény három lépcsőjén hátrálva vonult vissza, nem az uralkodónak hátat fordítva, jóllehet az utóbbi években ezt a protokollmutatványt már nem követelték meg a korábbi lordkancellároktól.