Török – kurd konfliktus Irakban

Az elmúlt hónapok egyik legfontosabb világpolitikai kérdésévé vált a török-iraki határ mentén kialakuló török-kurd konfliktus. Erről N. Rózsa Erzsébet közel-kelet szakértőt kérdeztük, aki elmondta, hogy a probléma a szakadár Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) Törökország elleni akcióinak feléledéséből fakad, mely akciók civil és katonai célpontokat egyaránt veszélyeztetnek. A PKK tevékenysége az 1990-es évek végén alábbhagyott, de 2004-2005-ben felújították tevékenységüket, és ennek látjuk most a hatását. A kurd szakadárok észak-iraki területre rendezkedtek be, ami miatt már a nyáron felvonult a török hadsereg a határon, mintegy 150 ezres csapatot vontak össze, amely jelenleg is a török-iráni határszakaszon tartózkodik. A problémát éppen az adja, hogy az Egyesült Államok megígérte az iraki háború kezdetén, hogy az észak-iraki PKK bázisokat felszámolják. Igen ám, de Észak-Irak az a terület, amely Iraknak a legbiztonságosabb része, ezért nagyon kevés katonát küldtek oda. A rendet ebben a régióban az észak-iraki kurd regionális kormányzat tarja fenn, amely korábban szintén gerilla módon harcolt a bagdadi vezetés ellen, de mára integrálódtak. Viszont Törökország a regionális vezetéssel nem hajlandó tárgyalni, csak az Iraki kormánnyal, ugyanakkor követeli a terrorista kiképzőbázisok felszámolását. Ugyanakkor az utóbbi néhány napok fejleménye az, hogy az amerikaiak is észbe kaptak és elég nagy nyomást gyakorolnak mind az iraki, mind a regionális kormányzatra, hogy a PKK táborait számolják fel.

N. Rózsa Erzsébet azt is kifejtette, hogy a törökországi kurdokkal szimpatizáló radikális erők tömegbázisa erősen lecsökkent – számuk már csak néhány ezerre tehető - annak hatására, hogy az Európai Uniós csatlakozási folyamat részeként számos olyan jogot kaptak a törökországi kurdok (pl.: szabad nyelhasználat, kurdnyelvű oktatás az iskolákban), ami számukra nagy előrelépés. Ennek ellenére azért továbbra is sor kerül véres merényletekre, mint amilyen például Ankara egyik sűrű bevásárló negyedében történt a nyáron.

Mindenkinek az a hosszú távú érdeke, hogy felszámolják a radikális csoportokat.. A PKK-nak ugyan lehet egy álma a közös kurdisztánról, de a kurdok annyira különböző fejlettségű, különböző kultúrájú országokban élnek, hogy erre reális esély nincs - mondta a szakértő, aki azzal zárta helyzetértékelését, hogy a térség nyugalma érdekében Törökországnak, Iraknak és az észak-iraki regionális kormányzatnak egyaránt fontos a PKK visszaszorítása, ami a közeljövőben meg is fog történni.

Belharcok Pakisztánban

Pakisztánban az elmúlt héten Pervez Musarraf rendkívüli állapotokat hirdetett ki, az ellene irányuló, állandóvá vált tüntetések, valamint a fokozódó terrorveszély miatt, ugyanis egy október végi merényletben 139-en vesztették életüket az ország gazdasági központjának számító Karacsiban. A pakisztáni helyzetről Csicsman László szakértővel beszélgettünk, aki kifejtette, hogy Pakisztánban egy politikai belháború folyik. Musarrafot október 6-án az ellenzéki erők bojkottja mellett újra elnöknek választották, de az igazságszolgáltatás ellene fordult. A jogászok ugyanis azt mondják, hogy az alkotmány szövege alapján Musarraf nem is indulhatott volna a választásokon. Ezért indultak, meg ellene a főképp jogászok által szervezett tüntetések. Mindezt kiegészíti, hogy az elmúlt hónapokban a radikális, USA-ellenes csoportokkal nagyon megromlott Musarraf viszonya. Ennek oka a júliusi iszlámábádi mecset ügy, amikor több hetes incidens kezdődött a hadsereg és a radikális, tálib rezsimhez kötődő erők között, ami után az afgán-pakisztáni határon is kiújultak a harcok a lázadó törzsek és a katonák között. Erre is hivatkozott Musarraf, amikor kihírdette a rendkívüli állapotokat.

Csicsman László az Egyesült Államok szerepéről is beszélt. Az USA számára Pakisztán egy nagyon fontos szövetséges a terrorizmus elleni harcban, és ez 2001-től katonai és gazdasági támogatások révén is megnyilvánult. A terrorizmus fölszámolása mellett pedig azt is szeretné elérni az Egyesült Államok, hogy Pakisztán egy demokratizálódott országgá váljon, ezért egyeztetések folytak arról, hogy Musarraf ossza meg a hatalmát az ellenzék vezetőjével Benazir Bhuttoval. Erre úgy kerülhet sor, ha Musarraf kiírja a jövőre esedékes parlamenti választásokat, és azt a legnagyobb ellenzéki erő, a Pakisztáni Néppárt megnyeri. Ekkor ugyanis Bhuttot miniszterelnökké választhatják. Musarraf nagy problémája egyébként, hogy bár ő maga szövetségesének tekinti az Egyesült Államokat, de a mögötte álló hadsereg az iszlamista erőkkel fonódik össze, tehát az elnök két tűz közé szorult. A radikális erőkkel biztosan nem fog tárgyalni Musarraf, de a mérsékelt iszlamistákkal és az ellenzékkel meg kell találnia a közös hangot, ha úrrá akar lenni a konfliktuson.

Újra lőnek Izraelben

Izraeli harci gépek csapást mértek vasárnap egy rakétaindító állásra a Gázai övezet északi részén: a támadásban életét vesztette három palesztin polgári lakos. Az izraeli katonaság megerősítette a légi csapás hírét, s közölte, hogy a megtámadott rakétaállásból a reggeli órákban rakétát lőttek ki Izrael területére. Az izraeli hadsereg egy másik, szárazföldi akciót is végrehajtott egy rakétás osztag ellen, amely éppen támadásra készült Izrael ellen. Az utóbbi támadásban életét vesztette az Iszlám Dzsihád nevű fegyveres szervezet egyik tagja. – Ezek az elmúlt napok hírei Izraelből, melyekkel kapcsolatban Csicsman László elmondta, hogy tulajdonképpen az eddigi „állóháború” folytatódik továbbra is. Csicsman szerint a legnagyobb probléma Izraelben, hogy mind az Egyesült Államok, mind az Ehud Olmert vezette izraeli kormány figyelmen kívül akarja hagyni a szélsőséges Hamaszt, és csak a Fatah mozgalom vezetőjével, Mahmúd Abbász palesztin elnökkel hajlandóak tárgyalni. Márpedig a Hamász támogatottsága továbbra is nagyon jelentős az emberek körében, ezért nem lehet megkerülni őket. A szakértő elmondta, hogy éppen ezért nem vár jelentős változást a közeljövőben a palesztin-izraeli viszony kérdésében. Annak ellenére sem, hogy e hónapban sor kerül az Egyesült Államokban egy csúcstalálkozóra Izrael, a szomszédos Jordánia, és a palesztin elnök, Mahmúd Abbász között.

Mianmarért senki nem fog harcolni

A mianmari kormány egy hónappal ezelőtt megemelte az üzemanyagok árát, ami tüntetések sorozatát váltotta ki. A megmozdulások időközben már nemcsak az áremelések, hanem általában a kormányzat szerintük rossz gazdaságpolitikája ellen is irányulnak. A tüntetések következményeként a diktatórikus katonai vezetés, a junta emberei rátámadtak a demonstráló buddhista szerzetesekre, akik szolidaritásuk jeleként csatlakoztak a lakosság tüntetéseihez. Az összecsapásokban már többen életüket vesztették, bár erre vonatkozóan nincsenek hivatalos adatok, mert az állami vezetés még az internet szolgáltatást is beszüntette az országban, hogy elvágja az elégedetlenkedők minden kapcsolatát a külvilággal. Csicsman László ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy Mianmar eléggé elszigetelt ország, ezért nehéz szankcionálni, ráadásul a szomszédos „nagytestvér” Kína sem nézne jó szemmel semmilyen katonai beavatkozást. Márpedig a Kínával való konfrontáció senkinek sem érdeke, ezért nem valószínű, hogy gyökeres bármiféle gyökeres változás bekövetkezhet Mianmarban. Az emberek ki vannak szolgáltatva a politikai hatalomnak.