A héten jelent meg Catherine Fay fordításában franciául Márai Sándornak a Budapest ostromáról 1945-ben három hónap alatt írt, de csak halála után, születése centenáriuma alkalmából, 2000-ben publikált regénye. A Franciaországban néhány éve felfedezett és azóta a XX. század egyik legnagyobb írójának tekintett magyar szerző regényeit az Albin Michel kiadó sorra adja ki.

Márai a harmincas évektől ünnepelt író volt Magyarországon, de miután szembefordult a fasizmussal, a német megszállás alatt bujkálni kényszerült, majd a kommunista hatalomátvétel után osztályellenségnek számított. A Föld, föld...! című regényében a szovjet megszállás alatti terrorról, a kollektív megalázottságról, az intellektuális tehetetlenségről és Európa kulturális és spirituális örökségének összeomlásáról írt - emlékeztet a kritikus.

A Szabadulás viszont egy fiatal lány, Erzsébet történetét beszéli el, aki a budapesti ostrom vészterhes napjaiban társaival nem hajlandó elhagyni a várost, hanem édesapjának, egy neves matematikusnak segít elrejtőzni, miután a Gestapo és a nyilasok valóságos hajtóvadászatot rendeznek utána. A lány hamis papírokkal él légópincékben, mivel a család lakását tönkretette egy bombázás. "A múlt romokban, a jövő elképzelhetetlen, a szorongás és a döbbenet túl erős ahhoz, hogy értelmet adjon a jelennek. A regény engesztelhetetlenül írja le a létezés megszokott idején és ismerős helyein kívüli emberi túlélést" - hangsúlyozza a Libération.

Budapest ostromának utolsó napjaiban már érezni lehet a regényben, hogy valami be fog következni: ez a barbárokra való várakozás, a bizonyosság, hogy a vérbe és fájdalomba borult város ostromának utolsó szörnyű pillanatai következnek. De a várakozás a felszabadulás reményét is magában hordozza, annak a pillanatnak a reményét, amelynek során a történések értelmet nyernek - írta a Libération.