A bunda öltöztet, - ezt minden nő tudja, és vallja. Alig van olyan lány, vagy asszony, aki legalább egyszer ne képzelte volna el magát simuló, csodás nercben.
Hosszú éveken át hódított az állati prémből készített szőrme, a legkülönfélébb változatban, fazonban. A tehetősebbek szinte aranyárban vásárolták az értékes prémeket, a kevésbé pénzesek megelégedtek a kikészített bárányszőrmével, hörcsöggel, vagy nyúllal.
A bunda karrierje azonban leáldozóban van, habár a divatszakemberek ha nem is bundákat, de kiegészítő szőrméket mindenképpen ajánlanak - kabátra, ruhára, kosztümre, díszítésként a most kezdődött évadban is. A hagyományos bundák viselése azonban már nem igazán sikk, s már státusszimbólumként is van helyette más bőven.
Pásztor Anni, aki szakmabeliként régóta otthon van a szőrmék világában, mellesleg pedig a szakmában szintén jártas Pásztor Lajosnak, az Ipartestületek Országos Szövetsége elnökének a felesége, több okkal is magyarázza a bundadivat lassú megszűnését.
- Először is: "padlón van" a szűcs szakma. Az egykor méltán híres, művészi fokon alkotó magyar szűcsök már kihalóban vannak, de legalábbis kiöregedtek, feladták az ipart. Akik még dolgoznak, inkább javítással, átalakítással foglalkoznak, táskákat, cipőket javítanak, merthogy a bőrhöz is kiválóan értenek. Tudomásom szerint évek óta nem képeznek már utánpótlást, így a fiataloknak lehetőségük sincs megismerni ennek a nagy hagyományokkal rendelkező, rendkívül szép, és érdekes szakmának a rejtelmeit. Nincs kitől tanulniuk, de nem is akarják megtanulni. A szülők sem a kézműves szakmák felé terelik gyermekeiket, mert ez időigényes, "macerás" munka, ami nem hoz azonnal pénzt. pedig egykor elit-szakmának számított, és aki e mesterségre adta a fejét, hozzá nemcsak a szőrmék fajtáit, feldolgozásukat tanulta meg mesterétől, hanem a kuncsafttal való bánásmódot, az üzletviteli szabályokat, s a kötelező udvariasságot is - panaszolja Pásztor Anni, folytatásként pedig elmondja, hogy a mai gazdasági helyzet sem kedvez a drága szűcs termékeknek. Inkább készen hoznak be szőrmeárukat külföldről, leginkább Olaszországból, Spanyolországból, Görögországból érkeznek a készáruk, de a vevőkör egyre szűkül, a szűcs szakma pedig szép lassan kihal, megszűnik. Ami pedig a másik okot, az állatvédők erősödő tiltakozását illeti, arról így vélekedik:
-A szűcs szakma igen régi, mondhatnám ősi mesterség. Már bibliai utalások is vannak ennek igazolására, hiszen eleinknek természetes volt az állatprémek, bőrök öltözetként történő felhasználása. Az állatvédők valóban éles kampányt indítottak az állatprémek felhasználása ellen, azt javasolják, hogy inkább a műszőrméket használják a bundakedvelők. Csakhogy magára valamit is adó szűcs ilyent nem készít, egyébként meg a műszőrme köztudottan környezetszennyező, tehát ennek éppúgy lehetnek ellenzői.
A teljesebb kép érdekében az állatvédők álláspontjára is kíváncsiak voltunk.
Hercsuth Éva, a Négy Mancs Alapítvány programigazgatója elmondja, hogy ők nem a szűcs szakma ellen, hanem az állatok védelmében lépnek fel. Az elmúlt évben például 80 millió csincsillát öltek meg, hogy prémükből drága luxusöltözéket készítsenek. Kereskednek kutya- és macskaszőrmékkel, az ezekből készült bundák viselői nem is tudják mit hordanak, hiszen különféle fantázianeveken kerülnek forgalomba, főként Kínából érkezve.
- Szorgalmazzuk hogy az Európai Parlament tiltsa be a kutya- és macskaszőrme importját. Évente 2 millió kutyát és macskát mészárolnak le azért, hogy szőrméjüket Európába exportálják. Egy bundához 15 kutya, egy macskabundához 24 macska megölése kapcsolódik. De beszélhetnénk akár rókákról, vagy fókákról is - állítja a programigazgató, mintegy magyarázatát adva annak, hogy az állatvédők mind drasztikusabb módjait választják tiltakozásuknak.
- A közvélemény figyelmét csak ilyen módszerekkel lehet a témára irányítani. Például úgy, hogy az állatvédők összegyűjtenek bundákat, és más szőrmekészítményeket, - melyektől gazdáik önként megválnak -, és nyilvánosan máglyára dobják azokat, a tiltakozás jeléül. Cserében a volt szőrmegazdáknak vásárlási utalványokat adnak új, nem szőrméből készült ruházati cikkek vásárlására. Iskolákban is jártunk és azt tapasztaltuk, hogy a felnövekvő 14-18 éves korosztály mélyen elítéli a szőrmedivatot, melynek áldozatai az állatok, inkább a műszőrmét részesítik előnyben, vagy a szép szövetet. Volt már példa arra is, hogy szőrme divatbemutatókat "zavartunk meg", figyelmeztető célzattal. Néhány márkás cikkeket forgalmazó nagy cég máris visszalépett a nemesprém bundák forgalmazásától - tudtuk meg Hercsuth Évától, akinek a szavai is azt erősítik: egy szakma megszűnőben, egy szemlélet átalakulóban van. Meg kellett tehát kérdeznünk Pásztor Annitól azt is:
- Nem kellene a szűcsöknek profilváltáson gondolkozni?
- Az a néhány szűcs, aki még aktív, vagyis fenntartja iparát, már régóta nem a hagyományos munkát végzi, hanem több lábon állva igyekszik fenntartani vállalkozását. És bár említettem, hogy műszőrmével soha nem foglalkoznának, és természetesen szövetkabátot sem készítenek, bőrrel még szívesen dolgoznak, amíg van rá igény.
