A kísérletek bizonyították, hogy a tengeri organizmusokból származó géneket tartalmazó termények képesek Omega 3 zsírsavat előállítani, mely normál esetben csak az olajos halakban található meg. Az olajat állati eledelhez adva, az állatok Omega 3-ban gazdag húst, tejet és tojást nyújtanak. Az EU-szerte zajló Lipgene projekt kutatói szerint, az ilyen ételek segíthetnének megbirkózni az olyan közegészségügyi kérdésekkel, mint az elhízás.

Az apadó halállományok, és a tengeri szennyezés miatti aggodalom odáig vezette a kutatókat, hogy alternatív forrásokat keressenek a hosszú láncú, Omega 3 zsírsavak esetén, mely zsírok fontos egészségügyi előnyökkel járnak, különösen a szív számára. A legjobb forrás az olajos hal - mint a lazac, makréla és hering - , ám a legtöbb ember nem eszik belőlük eleget.

Az Omega 3 zsírsavakat nem maguk a halak állítják elő, hanem azon tengeri mikrobák, melyeket elfogyasztanak. Harpendeni kutatók az úgynevezett Thalassiosira pseudonana, mikroszkopikus, egysejtű tengeri algafajból izoláltak kulcsfontosságú géneket. Ezt követően a géneket olyan növényekbe helyezték, mint lenmag és repce, majd kimutatták, hogy a növények képesek voltak Omega 3 zsírsavak szintetizálására magolajukban.
 
Johnathan Napier professzor szerint, a fő probléma az, hogy a hal és a halolaj igen komolyan apadó forrás. "Komoly problémák vannak a természetes halállományok fenntarthatóságával, és aggodalmak a tengeri környezet szennyezésével kapcsolatban, így próbálunk fenntartható, alternatív forrást keresni a halolajakra".

A Lipgene által közzétett adatok szerint, a brit populációnak mindössze 30 százaléka fogyasztja a napi ajánlott 450 mg Omega 3 zsírsavat.