Az Európai Uniótól kapott pénzből 15,2 millió forinttal támogatta a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program a prostituáltak képzését. Persze, a prostitúcióhoz ezentúl sem kell szakképesítést szerezni. A szexuális autonómiáról való lemondást továbbra is a futtatók verik a „szexmunkásokba”. Állami segítséggel, adóhatósági helyeslés mellett megtanulnak számlát, nyugtát írni, hogy tudjanak adót fizetni. Kérdés: a kialakult – korántsem kedvező - helyzetet fogadja el az állam, vagy láthatóan javul majd a prostituáltak élete?

Juhász Géza (Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom): Elvileg évek óta lehetnek prostituáltak egyéni vállalkozók. Most tulajdonképpen egy kampány folyik: propagálják számukra, hogy legyenek egyéni vállalkozók. Ellenezzük a prostitúció munkaként való felfogását. Azt gondoljuk, hogy minden olyan lépés, ami ebbe az irányba vezet, hibás lépés. A Magyarország által 1955-ben aláírt – az emberkereskedelem és a mások prostitúció általi kizsákmányolása elleni – egyezményt kellene érvényesíteni.
Annak a 16. cikkelyében az áll: Magyarországnak kötelessége, hogy minden olyan gazdasági, szociális, oktatási és bűnüldözési intézkedést megtegyen, aminek célja a prostitúcióból való kiterelés a társadalom elfogadott keretei közé. Amikor Magyarország a prostitúciót munkaként akarja elismertetni és adóztatni kívánja, akkor szembemegy ezzel a nemzetközi egyezménnyel. E mögött egy olyan felfogás bújik meg, ami figyelmen kívül hagyja a prostitúció sajátosságait. Figyelmen kívül hagyja azt, hogy a prostitúció része az erőszak, erőszakra alapul. Lehet, hogy nem közvetlen, aznapi erőszakra, de jelen van az erőszak folyamata a prostitúció kialakításában és fenntartásában. Ez a tény elfogadhatatlanná teszi a prostitúció foglalkozásként való definiálását. A nemzetközi adatok szerint a prostitúcióba való bekerülés átlagéletkora 14 év. Nem felnőtt nők választják önként ezt a úgymond foglalkozást, hanem többnyire kényszerrel viszik be a prostitúcióba azokat a gyerekeket, akik később ott maradnak felnőtt korban is.

Milyenek a nemzetközi tapasztalatok azokban az országokban ahol legalizálták és azokban ahol a klienst büntetik?

A holland modell hatásai azt mutatják: ha legalizálják a kliensek magatartását, azaz teljes mértékben legalizálják a prostitúciót és abban a kliensek részvételét, azzal bátorítást adnak a nők és gyerekek kihasználóinak. Egy elfogadható jelenségnek tüntetik fel, sőt bizonyos esetben (például az adózásban) támogatják azt. Ez a kliensi kereslet megsokszorozódásához vezet. Nem csak Hollandiában történt így. Németországban és Ausztráliában is, ahol a legnyíltabban és legegyértelműbben legalizálták a prostitúciót. Gyakorlatilag katasztrofális következményekkel járt. Megsokszorozódott az illegális nő és leánykereskedelem, és kontrollálhatatlanná vált a szervezett bűnözés prostitúciószervezési tevékenysége. Az a sajátosság állt elő, hogy miközben legalizálták a prostitúciót, aközben nem a legális, ellenőrzött prostitúció növekedett meg igazán, hanem az illegális. Tudniillik a kereslet főleg a kiszolgáltatott nőkre irányul, a fiatal, ellent mondani nem tudó, sok esetben külföldről becsempészett nőkre és lányokra. Olyanokra, akik a klienssel szemben nem egyenrangú partnerként, hanem kiszolgáltatott szexuális rabszolgaként funkcionálnak. Ennek megfelelően csak a szervezett bűnözés tudja ezt a keresletet kielégíteni, hiszen ők azok, akik a kiszolgáltatott nőket és lányokat a vásárlók rendelkezésére tudják bocsátani. Természetesen eszük ágában sincs ebből a tevékenységből adózni, azon kívül, hogy részesedést adnak a korrupt rendőröknek. A legalizálás megsokszorozza a keresletet és természetesen a kínálatot is, a bűnözői csoportoknak megéri növelni az utóbbit. Hatszoros, tízszeres növekedésről tanúskodnak az adatok. Ellenben Svédországban ahol a klienseket büntetik, néhány év alatt az ötödére sikerült visszaszorítani a prostitúció mértékét. Még nagyobb arányban sikerült felszámolni a Svédországba irányuló lányexportot, ami főleg Oroszországból irányult hozzájuk. Egyszerűen már nem éri meg náluk a lánykereskedelembe fektetni. Ezért kénytelenek voltak olyan országokba áttenni a tevékenységüket ahol legális maradt, vagy legálissá tették a prostitúciót. Ezért tartjuk mi a svéd modellt követendőnek. Nem meghatszorozódott, hanem ötödére csökkent a prostitúció, és természetesen a hozzá kapcsolódó erőszak is. Ez nagy különbség.

Részletezné, hogyan működik a svéd modell?

A prostitúció vásárlóit büntetéssel fenyegetik. Ez egy elég enyhe büntetést, maximum fél év börtönt, a gyakorlatban többnyire pénzbüntetést jelent. Viszont, maga a hivatalos eljárás nagymértékben visszatartja a klienseket a prostitúció igénybevételétől. Akik zömmel olyan férfiak, akiknek jelentős presztizsveszteséggel jár, ha elkapják őket, vagy kitudódik a családjuk előtt, hogy ők bírósági idézést kapnak. Ha a büntetés jelentéktelen is, maga a hivatalos procedúra, hogy erről számot kell adniuk a hatóságok előtt, visszatartja őket. Ezáltal a keresletet sikerült elrettenteni és lecsökkenteni. Innentől kezdve a szervezett bűnözés számára máris nem volt annyira nyereséges az orosz, ukrán és kelet-európai lányok Svédországba csempészése és a prostitúcióra kényszerítése.

Magyarországon a gyerekprostitúció igénybevételét büntetik, ebben szerepe volt a Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalomnak is. Milyen tapasztalatokról tudnak beszámolni?

Mi tavaly januártól márciusig folytattunk egy kampányt, amiben azt követeltük, hogy a gyermekprostitúció kihasználóit büntessék meg. Idén tavasszal el is fogadott a parlament egy ilyen törvényt. A Büntető Törvénykönyv megrontás című szakaszát egészítették ki egy új szakasszal, ami arról szól, hogy az a kliens, aki kiskorú prostituálttal ellenszolgáltatás fejében szexuális aktust folytatott, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez a jogszabály tavasszal életbe lépett Magyarországon, aztán elsikkadt. Nem nagyon ismertették, hogy van egy ilyen jogszabály. Arról pedig egyáltalán nem tudunk, hogy ezt bármelyik hatóság alkalmazta volna.

A kliensbüntetés ellen leggyakrabban felhozott érv, hogy az a szexuális szabadságjogokba ütközne.

A szexuális szabadság nagyon szép érv akkor, ha önkéntes felekről van szó. Akkor, ha semmilyen formában nem vonható kétségbe az önkéntesség. Ez a prostitúcióra egész egyszerűen nem igaz. Még azoknak a prostituáltaknak, akik önként kerültek be, a 70-80 százaléka ellen gyerekkorukban folytattak olyan fizikai és szexuális visszaéléseket, amik csorbították azt a képességüket, hogy a önrendelkezési jogaikat gyakorolhassák. Mint már említettem a prostitúcióba való bekerülés nem felnőtteknek a szabad döntése, hanem gyerekkorban történik meg, és onnantól kezdve maradnak benn. A prostitúció túlnyomórészt nem szabad döntése a prostituáltaknak, hanem fizikai vagy gazdasági kényszer hatására történik. Magyarországon az a tipikus, hogy az élettárs a strici. Ezekben az esetekben a férfi kényszeríti a nőt arra, hogy álljon ki az utcára, és adja el magát. Ilyenkor a férfi bűncselekményt követ el. De ezt nem nyomozzák ki a hatóságok. Mi azt gondoljuk, hogy ha bűncselekmény történik, akkor azzal kellene foglalkozni és nem azzal, hogy a bűncselekményből szerzett jövedelmeket legalizáljuk.