z európai parlamenti képviselő két problémát is említett a törvényjavaslat kapcsán. Véleménye szerint, a magyar politikai osztálynak az egyik legfontosabb feladata lenne az elveszített hitelesség visszaszerzése. "Hogyan lehetne az embereket megnyerni a politikának akkor, amikor azt mondjuk, hogy csak azért hozunk be embereket a politikába, mert nőnek születtek" - mutatott rá egyik dilemmájára.

Lévai Katalin úgy érzi, hiába lenne a "kvótanő" tökéletesen alkalmas a feladatára, a többiek akkor is úgy tekintenének rá, mint aki érdemtelenül került be az Országgyűlésbe.

Érdekesnek tartotta, hogy a kvóta bevezetését a liberálisok vetették fel, hiszen szerinte az homlokegyenest ellentétes az eszmerendszerükkel, amely mindig a tehetséget, a rátermettséget hangsúlyozza. Másik problémaként azt vetette fel, hogy ha a politikát szakmának tekintik, akkor melyik más szakmákra kellene kiterjeszteni a törvényjavaslatot. Hozzátette, hogy akár más diszkriminált csoportok, például a romák vagy a nyugdíjasok esetében is bevezethető lenne a kvóta.

Szabóné Müller Tímea, az Országgyűlés a "nők és férfiak társadalmi esélyegyenlősége" elnevezésű albizottságnak szocialista elnöke hozzászólása elején felvállalta, hogy ő "kvótanő. "Közölte: csak annak köszönheti mandátumát, hogy az MSZP alapszabálya 20 százalékos női kvótát biztosít. "Csak és kizárólag azért kerültem be a Parlamentbe, mert ezt az MSZP a Pest-megyei területi listáján érvényesítette" - mondta. Hozzátette, hogy ettől függetlenül nem érzi azt, hogy érdemtelenül jutott a posztjához, mert végigjárta mind a politikai, mind a közigazgatási ranglétrát.

A kvóta mellett érvelve azt mondta: érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy a pénzügyminiszteri vagy a színházigazgatói posztra a lehetséges jelöltek ötven vagy száz százalékból válasszák ki a legalkalmasabbat.

Ha a politikában egy pozitív diszkriminációval azon "a szégyenletes állapoton változtatnak", hogy ma a parlamentnek alig több mint tíz százaléka nő, akkor ez magával hozza azt is, hogy megnő a női iskolaigazgatók aránya és lesz női színházigazgató is - fejtette ki.

Az ellen is felemelte a szavát, hogy egy-egy egyéni mandátum és a megyei listák sorsa, szavai szerint, gyakran a kocsmákban dől el, ahol éjfélig megkötik a kompromisszumokat. "Én nem megyek kocsmába, éjfélkor legtöbbször már a gyermekeim mellett szeretek lenni" - mondta a képviselő.

Nagy Marianna, a Budapesti Gazdasági Főiskola adjunktusa emlékeztetett rá, hogy a törvényjavaslat nem az SZDSZ-é, hanem két képviselő akciója, akik nem tudták meggyőzni párttársaikat és ezután egyeztetés nélkül adták be indítványukat. Mint mondta, félő, hogy ha a két képviselő magánakciója nem jár sikerrel, akkor lejáratják a témát.

A lehetséges megoldás eszközeit számba véve szemléletváltást sürgetett, amely magában foglalná a férfiak bevonását is az előkészítésbe. Önmagát kvótapártinak nevezte, mert a magyar történelemre visszatekintve azt állapította meg, hogy a nők esélyegyenlőségét korábban mindig felülről oldották meg.

A női kvótáról szóló törvényjavaslatot két szabad demokrata képviselő, Sándor Klára és Magyar Bálint terjesztette be. A javaslat szerint a választási eljárásról szóló kétharmados törvényt akként módosítanák, hogy a pártlistákon felváltva következzenek a különböző nemű jelöltek, illetve, ha egy megválasztott képviselő valamilyen okból kiesik, a helyére csak vele azonos neműt lehessen állítani.