Láner László, a Mások című folyóirat szerkesztője, melegjogi aktivista összességében ellentmondásokkal telinek minősíti az Esélyegyenlőség Évét. Először természetesen a kormány aktuális döntéséről kérdeztük.

Elégedett vagy csalódott inkább?

Az előterjesztés kétségtelenül előrelépést jelent az eddigi állapotokhoz képest. Persze köztudott, hogy a meleg-szervezetek azt a verziót részesítették előnyben, amelyet az SZDSZ nyújtott be, vagyis a megkötések nélküli melegházasságot szerettük volna elérni. Egyrészt azért, mert a gyerek(ek) örökbefogadásának lehetősége rendkívül fontos része a párkapcsolatoknak, másrészt azért, mert az jelentette volna a teljes egyenjogúság megvalósulását. Így maradt a megkülönböztetés, a különböző nemű pároknak ugyanis van egy olyan lehetőségük, ami az azonos neműeknek nincs meg.

Miben jelent előrelépést a tervezet?

Leginkább abban, hogy immár a családjogi törvény keretében tárgyalják a kérdést, tehát minőségileg magasabb szintre emelkedett az élettársi kapcsolatok elbírálása. Ami a legfontosabb, az a vagyonjogi rész, vagyis az automatikus öröklés joga, a vagyonközösség elismerése. A névhasználati jog is újdonság, de talán nem tartozik a leglényegesebb kérdések közé.

Mit lehet kezdeni azzal az állítással, mely szerint a magyar társadalom ma még nem érett a melegházasság elfogadására?

A melegeket diszkrimináló törvények megváltoztatása előtt minden egyes törvénymódosítás alkalmával erre szoktak hivatkozni, de ennek semmi értelme. Ugyanez elhangzott a beleegyezési korhatár vagy az előző élettársi törvény megváltoztatásánál, amikor eredetileg csak különböző neműekre vonatkoztatott törvényt kiterjesztették a melegekre is. Semmilyen felháborodás, tiltakozás nem kísérte azokat a változtatásokat, a társadalom mindig nagyon jól és problémamentesen fogadta az új lépéseket. A társadalom éretlenségére való hivatkozás egy takaró, ami alá bebújnak a törvényalkotók.

Egyházi körökből azért mindig jelentős az ellenállás.

Ez kétségtelenül így van, és ezt Olaszországban lehet a legjobban nyomon követni, mármint azt, hogy mennyire gátolja az egyház a törvényhozást. Látni kell azonban, hogy a melegek nem az egyházi esküvőt szeretnék elérni, erről szó sincs. Az egyház és az állam két különböző dolog. Mi állami törvényekről beszélünk, amikhez az egyháznak semmilyen szinten nincs köze.

Mi lehet a magyarázata annak, hogy mondjuk az erősen katolikus Spanyolországban törvényerőre emelkedett a melegek egymás közti házasságának a joga?

Nem hiszem, hogy náluk rugalmasabb lenne az egyház, nem fogadták tárt karokkal a törvényt. A spanyol társadalom annak ellenére, hogy zömmel katolikusokból áll rendkívül nyitott és rugalmas, aminek talán történelmi okai vannak. Spanyolországban a melegeket mindig is pozitívan fogadta a társadalom, például nemzetközileg ismert híres meleg-üdülőhelyek működnek. Azt azért el kell mondani, hogy a spanyolok elfogadó attitűdje akkortól erősödött meg, amikor a törvényt bevezették. Előtte mintegy 30 százalék értett egyet a melegek házasságával, a törvény hatályba lépése után két évvel ez 60 százalékra nőtt.



Vagyis a törvényerőre emelés egyfajta pozitív diszkriminációt is jelent?

Mindenesetre ott pozitív irányba befolyásolta a társadalom vagy a közvélemény alakulását.

Mi a helyzet a régiónkban? Talán a cseheknél lehet liberálisabb felfogásról beszélni.

Igen, Csehországban van egy rendkívül liberális élettársi viszony, de ugyanez érvényes a németekre és a Skandináv országokra, a tengerentúlról pedig Kanada említhető. Az idevágó jogszabályok viszont ezekben az országokban is különböző típusúak, azaz vannak apró eltérések.
Magyarországon érdekes lesz, hogy ez a regisztrált élettársi kapcsolat nem kifejezetten a melegeknek szóló juttatás, a vonatkozó többletjogokkal az együtt élő különböző nemű párok éppúgy igénybe vehetik, mint az azonos neműek. Úgy tudom, hogy Német- és Franciaországban kifejezetten a meleg párok számára hoztak létre egy jogintézményt.

Kanyarodjunk rá a legkényesebb kérdésre, a gyermek-örökbefogadásra. Mi ennek a gyakorlata ma Magyarországon, hogyan zárja ki ebből a törvény a homoszexuálisokat?

Pillanatnyilag úgy rendelkezik a törvény, hogy elsősorban különnemű párok, közösen fogadhatnak örökbe gyereket, de van ettől eltérő gyakorlat is. Itt van mindjárt Terry Black esete, aki örökbefogadott egy gyereket, de az ő párja már nem fogadhatta volna örökbe ugyanazt a gyereket. Nagy fájdalom, hogy együtt élő párok esetében, ha az egyiknek már van saját gyereke, azt a másik nem fogadhatja örökbe. Ez jelenleg mindenkire vonatkozik, és ez az új törvényben is így lesz.

A meleg párok örökbefogadási jogát ellenzők egyik legfőbb érve, hogy a gyerek anya- vagy apakép nélkül nő fel.

Ez hülyeség. Egy gyerek nem elzárt környezetben nő fel, ahol kizárólag az őt nevelő emberekkel érintkezik. Óvodába, iskolába jár, rokonokkal, barátokkal találkozik, tévét néz, tehát nincs megfosztva a példáktól. Másrészt pedig számos szülő neveli egyedül a gyerekét, vagyis minden egyes özvegy vagy elvált szülő vonatkozásánál el lehetne mondani, hogy nincs meg számára a másik nem mintája. Ilyen alapon ők se nevelhetnék a gyereküket.

A másik érv szerint egy azonos nemű pár által nevelt gyerek nem tehető ki például az iskolatársak, azok szüleinek homofób megnyilvánulásainak.

Ha el is fogadjuk ezt a feltevést, nem gondolom, hogy a meleg párt kellene sújtani amiatt, mert a társadalom előítéletes, hanem a társadalmat kéne megpróbálni megváltoztatni, például pozitív példákkal. Megint csak Terry Black példáját tudom említeni, ami egy szélsőséges eset, hiszen nem egyszerűen egy meleg emberről van szó, hanem egy transzszexuális vagy transzvesztita valakiről, mindenesetre az örökbefogadási ügyben a társadalom teljesen mellé állt, egész faluja elfogadta és támogatta az ügyét. Kijelenteni tehát bármit lehet, ki kellene próbálni a gyakorlatban, hogyan reagálnának az emberek. Ma már számos nyugati országban hétköznapinak számít, hogy meleg párok nevelnek gyereket.

Hogyan folytatódik a meleg aktivisták küzdelme? Mely területeken akad még tennivaló?

Először is meg kell várni, hogy az új törvény megszülessen, meg kell nézni, hogy végső formájában mit fog tartalmazni, hiszen még a parlamenti vita előtt állunk. A mostani törvényszöveg értelmében 2009. január elsejétől lépne életbe.
Az azonos nemű párok ettől függetlenül tovább küzdenek az örökbefogadás ügyében, amit mindenképpen szeretnénk előbb-utóbb elérni. Ha az is meglesz – házasságtól függetlenül –, akkor elmondhatjuk, hogy alapvetően megszűntek Magyarországon a diszkriminációs törvények; finomítani persze mindig lehet.

A melegjogokat illetően milyen év volt az idei?

Úgy érzem, folyamatos az előre haladás. Ha mondjuk az elmúlt egy évtizedet vizsgáljuk, akkor mindenképpen elmondható, hogy a magyar társadalom egyre nyitottabbá válik. Igaz, a szélsőségesek is hangosabbak, mint korábban, de ez nem csupán a melegeket és a kisebbségeket sújtja. Meg kell jegyezni, hogy a nyári meleg felvonuláson történt atrocitások után Sólyom László köztársasági elnök úrtól kezdve számos politikus elhatárolódott az erőszakoskodóktól. Önmagában az is újdonság, hogy a nagypolitika egyáltalán foglalkozik a melegeket érintő kérdésekkel. Érdekes, hogy ez volt az Esélyegyenlőség Éve az unióban, és éppen ebben az évben történt a melegek elleni támadás, ahol a rendőrség – finoman szólva – felkészületlennek mutatkozott. Ha viszont elfogadják a regisztrált élettársi kapcsolat kiterjesztését az azonos neműekre is, akkor fontos előrelépésről beszélhetünk. Ez a kettősség folyamatosan érzékelhető, de folyamatos a fejlődés is.