A Guffanti család 1876 óta foglalkozik sajtérleléssel. Először csak gorgonzolákat készítettek, amelyekből jócskán szállítottak már a századfordulón Kaliforniába és Argentínába.
Az egyik magyar csemegeáruház "sajtkülönítménye" olyan gyöngyszemekre bukkant kínálatukban, mint a 30 kilósra "megnövő", három évig érlelt sajt, amely karamell zamatú, és kicsit csípős.
Egy másikat, amely juhtejből készül, sáfránnyal színezik és fekete borssal ízesítik.
A híres gorgonzola állítólag egy szerelmes sajtkészítő nevéhez fűződik. A mester egyik este kedveséhez készült, de az üstben felejtette az aludttejet, amely az éjszaka folyamán erjedésnek indult. A fiú reggel megkeverte a masszát, amelyben a savak hatására nyílások, légbuborékok keletkeztek. A lyukak belülről hamar elkezdtek penészedni.
Ma úgy készül az itteni gorgonzola, hogy a sajtmasszába fémrudakat szurkálnak, és az így keletkezett nyílásokon keresztül jutnak el a gombaspórák és a baktériumok a sajt belsejébe.
A parmezán kaviárjának nevezik azt a sajtot, amelyet egy másik olasz család készít, immár öt generáció óta. Cravero-ék szerint a parmezánok íze 24 és 36 hónapos koruk között a legjobb.
A piemonti Cheese (sajt) nevű szakmai vásárt - amelyen a magyar kereskedők is részt vettek - a Slow Food (lassú evés) mozgalom rendezte meg, immár tizedik alkalommal.
A világszerte egyre népszerűbb Slow Food hívek esküdt ellenségei a gyorséttermeknek, meggyőződésük, hogy csak minőségi, mesterséges adalékoktól lehetőleg mentes élelmiszereket szabad fogyasztani, komótosan, ráérősen, gondosan kiválasztva az ételekhez a megfelelő italokat. Slowly - lassan.