A rehabilitálást 37-29 arányban szavazták meg a honatyák. A döntés ugyanakkor nem aratott tetszést a protestáns egyház helyi személyiségeinél, mivel úgy vélték: "nehéz bizonyítani valakinek az ártatlanságát 225 év után". A helyi hatóságok sem voltak túl lelkesek, szívesebben támogattak volna egy történelmi nyomozást az elítélt életéről - írta az El País című spanyol napilap.
Anna Göldi szegény családból származott és Glarisban, a kanton székhelyén nevelőnőként dolgozott egy doktornál, akinek öt lánya közül az egyik megbetegedett az ételébe került tűktől és egyéb szúrós tárgyaktól. A gyanú Göldire terelődött, aki kínzások alatt bevallotta tettét és elismerte, hogy lepaktált az ördöggel. A valóság azonban az akkori mendemondák szerint az lehetett, hogy a lány az orvos szeretője volt és a férfi így akart megszabadulni egy kényelmetlenné vált kapcsolattól.
Az idők azonban változtak, a boszorkányperek kezdtek népszerűtlenné válni, így Göldit nem égették meg, mint általában a "boszorkányokat", hanem lefejezték mint méregkeverőt.
Az érdeklődés esete iránt már korábban is megnyilvánult: 1991-ben film készült róla, amely egy valóságos Göldi-mániát robbantott ki. Televíziós dokumentumfilmek láttak napvilágot, létrehoztak egy múzeumot a tiszteletére, ahol kiállították a per iratait, a kínzásához használt eszközöket. Cikkek, könyvek jelentek meg szomorú sorsáról, sőt Mollisban egy kis utcát is elneveztek róla.
Az 1490-től Európa-szerte megindult boszorkányperekben három évszázad alatt 100 ezer embert égettek meg, több mint 80 százalékuk nő volt. Boszorkányságnak ítéltek mindent, amit nem tudtak, vagy nem akartak megmagyarázni. Boszorkányság ürügyén szabadultak meg a veszedelmesnek ítélt tanok hirdetőitől, politikai ellenfelektől, gyógyítóktól, de mentális betegektől és örökösöktől is. A máglyák tüze minden problémát megoldani látszott.
