Az erdélyi származású szerző jelmezterveivel gazdagon díszített, különleges könyvben tíz, szomorú hangulatú mese olvasható az erdélyi emberek nehéz életéről. Az eddig ismeretlen kötetre Sas Péter kutató 2003-ban bukkant rá egy antikváriumban - mondta Kőrössi P. József, a kiadó vezetője az MTI-nek.
Bánffy Miklós valószínűleg politikai nézetei miatt nem szerepeltette nevét az amúgy is csak néhány példányban, 1896-ban kiadott köteten, de a benne olvasható dedikálás bizonyítja, hogy a mesék valóban Bánffy írásai - mutatott rá Körössi P. József.
Szintén érdekességként említette, hogy a mesék létezéséről még a szerző lánya sem tudott, illetve, hogy a Mese egy képről című írás alatt használta először Bánffy a Kisbán Miklós álnevet, amellyel később több cikket jegyzett a Magyar Hírlapban.
Az illusztrációk, színpad- és jelmeztervek az eredeti kiadásban nem szerepeltek, korban és hangulatban azonban annyira illenek a mesékhez, hogy ezért válogatta ki azokat a kiadó a Ráday-gyűjteményben őrzött - egyébként feldolgozatlan - Bánffy-hagyatékból - mondta a kiadóvezető.
A tragikus életű szerző képzőművészeti képességei előtt fejet hajtó kiadó a mintegy százoldalas kötet folytatását tervezi, albumot készítene számos kisebb-nagyobb festményéből, grafikájából, színpad- és jelmezterveiből - árulta el Kőrössi P. József.
Gróf Bánffy Miklós Kolozsváron, gazdag arisztokrata család sarjaként született 1873-ban, tanulmányait szülővárosban és Budapesten végezte. 1901-től képviselő, 1906-tól 1909-ig Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja, 1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségének kormánybiztosa volt, 1921. április 14. és 1922. december 19. között a Bethlen-kormányban külügyminiszteri tisztséget töltött be.
1926-ban visszatért a Románia részévé vált Erdélybe, felismerte, hogy az akkori romániai politikai viszonyok között a legfontosabb feladat a kulturális intézmények megtartása.
Miután Észak-Erdélyt Magyarországhoz visszacsatolták, 1940-ben a magyar országgyűlés behívott erdélyi felsőházi tagja lett. 1943-ban titkos megbízatással Bukarestben tárgyalt a Hitler-ellenes erőkkel.
1913 és 1918 között a magyarországi állami színházak, illetve az operaház intendánsa, 1916-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1923 és 1927 között a Képzőművészeti Tanács elnöke volt.
Színművei közül az 1906-os Naplegenda és az 1913-as A nagyúr ismert, Az erősebb című darabját Kisbán Miklós néven jegyezte.
Bánffy Miklós a II. világháborút követően börtönbe került, a Rákosi-rendszer idején nyomorban élt, így is halt meg 1950-ben Budapesten.