A csúcson a legnehezebb abbahagyni. Mert honnan lehet tudni, hogy mikor van fent, és jut-e még magasabbra? Citius, Altius, Fortius, azaz gyorsabban, magasabbra, erősebben. De meddig? És utána hogyan tovább?

Hogy csak néhány példát említsek. Egerszegi Krisztina 3 gyermek boldog édesanyja. Darnyi Tamás úszóiskolát, Kovács Kokó István éttermet nyitott és borászkodik. Sárfalvi Péter a médiát választotta, úgy tűnik sikeresebben, mint annak idején Kőbán Rita.

Risztov Éva hirtelen köszönt el a magyar élsporttól. Mindössze 20 éves volt, amikor 2005-ben bejelentette, hogy neki ebből elég volt. Ő volt az a versenyző, aki elsősorban határtalan szorgalmának köszönhette eredményeit. Már-már legendás a történet, amikor négyévesen megismerkedett Egerszegi Krisztinával, aki szöuli győzelmét követően 1989-ben egy élménybeszámoló alkalmával járt Hódmezővásárhelyen.

Családja, amit tudott megtett érte. Édesanyja Budapesten vállalt tanári állást, hogy hét közben is lánya mellett lehessen. A hétvégékre pedig, amikor csak tehették, hazautaztak a Vásárhely melletti támaszpontra, Mártélyra, ahol az édesapa és bátyja éltek.

Az eredmények sem maradtak el. Éva a berlini EB-n nem kevesebb, mint négy ezüstérmet harcolt ki. Ugyancsak jól sikerült a 2003-as, barcelonai világbajnokság is, így nem tűnt irreálisnak, hogy Risztov Éva érmet, netán érmeket hoz majd el az athéni olimpiáról. De nem így lett… Athénban meg kellett elégednie egyetlen negyedik hellyel.

Athén után pihent, majd vissztért. Nagyon valószínű, hogy nem pihente ki magát, a súly- és egyéb problémái is nehezíthették az edzéseit, s a perspektívák sem ígértek túl sokat. Ehhez jött egy fürdőszobai baleset, majd a térdműtét. És a helyzet nem javult. Éjjel-nappal úszott, aludt és megint úszott. Majd eljött az a pillanat, amikor azt tudta mondani, hogy nincs tovább. Az életet akarta, a saját életét, amit élhet, úgy ahogyan ő szeretné.

Már több mint két éve, hogy abbahagytad az úszást. Miért döntöttél akkor így?

Igazából elég volt. Sok volt a mellékes dolog, amivel foglalkozni kellett, irányítani akarták az életemet, több olyan dologba is beleszóltak, amibe szerintem nem kellett volna. Besokalltam.

A többes számot az úszószövetségre érted?

Nem, inkább úgy összességében. A csapattal sem voltam már annyira jóban. Elég volt. A magánéletem, a lelkivilágom nem volt rendben, és úgy gondoltam akkor, hogy ez a legoptimálisabb döntés. Most úgy érzem, hogy nagyon jól döntöttem.

Nem tartottál attól, hogy mi fog veled történi, ha kikerülsz a való életbe?

De, persze, hogy volt. Nem tudtam mi vám rám. Más ez a világ, mások az emberek. Az uszodában egy védett övezetben voltunk, sok mindenkivel nem találkoztunk, az emberek szerettek, pozitívat hallottak rólunk. Az életben ez azért máshogy van, máshogy kell viszonyulni dolgokhoz, itt érdekvilágban élünk. Azt mondom, hogy egyszer mindenkinek el kell jutni arra a szintre, hogy abbahagyja. Nem a pénzért csináltam, ha azért úsztam volna, a mai napig is úszó lennék. Öt évesen kezdtem el. Az a felfogásom, lehet, hogy ez túl maradi, de én ezt azért csináltam, mert szerettem. Azért akartam olimpiai bajnok lenni, mert ez volt az álmom, és nem azért, hogy x évesen életjáradékot kapjak. Mivel ez nem adatott meg, nem olyan körülmények között, ahogy én szerettem volna, és nem azokkal az emberekkel már nem akartam. Ez olyan dolog, hogy egyszer fent, egyszer lent és túl nagy a különbség. Túl sok dolgot vonnak meg, ha nem megy valami. A legnagyobb bosszút mindig a versenyzőn hajtják végre. Az edzőnek mindig lesz új tanítványa, de egy versenyzőnek valami nagy dolog kell ahhoz, hogy megújuljon.

Arra már nem láttál esélyt, hogy nálad ez a megújulás a pekingi olimpián megtörténjen és megszerezd az aranyérmet?

Túl régen hagytam abba ahhoz, hogy nekem akkor Pekingre kellett volna gondolnom. Akkor még lett volna a magyarországi Európa-bajnokság, a rövidpályás EB, és nem gondoltam Pekingre, de megmondom őszintén, most sem. Volt egy térdműtétem, utána elmentem úszni és két hónappal a térdműtétem után olyan időeredményre voltam képes, amit másfél évvel azelőtt produkáltam. Ezt a tempót, ami ma van az úszóvilágban még az élsportolóknak is nehéz utolérni, nemhogy nekem. Teljesen új életet kezdtem, és belevágtam egy új sportágba.

Melyik az?

Motocrossozom. Van női motocross világbajnokság, ami már egyre jobban kinövi magát.

Indulsz is versenyeken?

Igen, már az egyik versenyen sikerült nyernem. Komolyabban fél éve csinálom és körülbelül másfél év múlva, szeretnék világbajnokságon is indulni. Ha oda kijutok, és az első évet végig tudom úgy csinálni, hogy minden futamon elindulok, akkor nem tartom kizártnak, hogy egy megfelelő edzéssel, és olyan hozzáállással, amilyen volt az úszásnál, komoly eredményt tudok elérni. Ez nem egy olyan fejlett sport, de a világon legalább annyian csinálják, mint a kajak-kenut.

Vannak ebben a motocrossban támogatóid, segítőid?

Én ezt magánszemélyként csinálom. Jönnek persze a támogatók, de nem szólhat bele a felsőbb vezetőség, és nem ők irányítanak. Itt mindent egyedül kell elérni.

Szüleid az úszásban nagyon melletted álltak, most is így van ez? Nem féltenek ettől, az úszástól mindenképpen veszélyesebb sportágtól?

A szüleim sajnos elváltak. Az édesapámmal azóta nem nagyon tartom a kapcsolatot. Anyu nem szól bele, felnőtt vagyok, nagykorú, azt teszek, amit akarok. A barátom - akivel ezt együtt csináljuk - hisz bennem, sőt hiszünk egymásban. Az edzőm, Borka János, aki Magyarországon a jelenlegi motcross bajnok. Hozzá járok edzeni, és ő is bízik bennem. Igazából minden rajtam múlik, nem vagyok rászorulva senkinek a támogatására. Megerősödtem már annyira a múltamból, hogy képes vagyok ezt megcsinálni. Valamilyen szinten hajt az, hogy bebizonyítsam a világnak, hogy akkor, abban a sportágban olyan lehetőségek voltak, amik nem voltak adottak arra, hogy megmutathassam, mire vagyok képes.

Kicsit cinikus lesz a kérdésem, de nem ellened irányul. A motocrossban van jelentősége a doppingnak?

Nem, ez egy olyan sportág, ahol a doppingnak nincs nagy szerepe. Így nincs az, hogy X. Y.-t azzal gyanúsítunk, hogy doppingszert használt. És most külföldi példákra gondolok, nem az itthoni botrányra.

Pedig érdekelne, hogy a Kovács Ági-ügyről mi a véleményed.

Nem érdekel. Nem tartozok már ahhoz a világhoz. Ettől függetlenül nagyon sajnálom, hogy idáig fajult a dolog. Egy embernek a 13 éves munkája egy ilyen papíron tönkrement. Most már senki nem nézi azt, hogy ő olimpiai bajnok, hanem csak azt, hogy doppingbotrányba keveredett. Ez szörnyű dolog, mert tényleg elért valamit, és már nem a karrierje csúcsán van, ezt mindenkinek tudni kéne. Nagy dolgokat tőle már nem lehet várni, ezt el kell fogadni.

Azt mondtad, hogy nem érdekelt ez a doppingügy sem, ezek szerint az aktuális úszóversenyeket sem követed?

Abszolút nem.

Uszodába sem jársz már le? Nem hiányzik egy kicsit sem?

Most, hogy motorozok, a csapattársaim többször mondják, hogy menjünk el úszni, én viszont nem nagyon tudom magam rávenni. Nem megyek az uszoda világához közel.

A távolabbi jövőn szokták gondolkozni? Amikor már a motorverseny is a múlthoz fog tartozni, mihez kezdesz?

Most napi öt órát foglalkozok a motorozással, hogy legyen belőlem valami. Erre koncentrálok, és nem rágódok a múlton. A motorozás nincs korhoz kötve. Hogy mik a későbbi terveim, az majd akkor derül ki, amikor már eljutok abba a korba. Az úszáshoz biztos, hogy nem fog kapcsolódni. A motorozásban több fantáziát látok. Magyarországon ezt a motocrosst nem becsülik, külföldön a népszerűsége vetekszik a MotoGP-vel.

Pedig nagyon látványos sportág.

Igen, ez a másik. Ha kijönne egy tévé forgatni, vagy egy újság fotózni, akkor látnák, hogy mekkora ugratások vannak, és elámulnának, hogy erre hogy vagyunk képesek. Sokan azt hiszik, hogy ez olyan, mint a rally. Autót vezetni mindenki tud, vagy legalábbis könnyen meg lehet tanulni. Ezzel nem a rallysokat akarom degradálni. Sokan ezzel a motorral végig sem tudnának menni a pályán. Nekem ez élvezetet nyújt, kikapcsol, és nem kell a múlton rágódnom.

Azért a teljes úszó múltad, remélem, nem törölted az emlékezetedből. Mire vagy így utólag a legbüszkébb?

Arra, hogy abbahagytam. Annál nagyobb díjat soha, senki nem adhatott nekem (nevet). De komolyra fordítva a szót, az az év, amikor világbajnoki ezüstöt tudtam szerezni, az volt a legszebb pillanat az életemben.

Remélem a motorozásban megtalálod, azt, amit az úszásban nem sikerült.