Hétfői sajtóértesülések szerint ugyanis a berlini "Zoo" igazgatójával az élen az összes szakember azért szurkol, hogy újabb "kis Knut" szülessen, amire az elkövetkező hetekben minden esély megvan.
Az állatkert orvosa ugyanis esküszik arra, hogy a három jegesmedvehölgy - Nancy, Katjuscha és Tosca - közül legalább az egyik vemhes, de jobb esetben még az sem kizárt, hogy közülük ketten is. André Schüle állatorvos elmondta, hogy mindhárom hölgyet még tavasszal fedeztették az egyetlen "rendelkezésre álló" hímmel, s minden remény megvan arra, hogy Lars "becsületes munkát" végzett.
Mivel a nőstény jegesmedvék esetében a megtermékenyítéstől a szülésig mintegy nyolc hónapra van szükség, az állatkert a december második felétől január első hetéig terjedő időszakban lehet gazdagabb egy újabb jegesmedveboccsal. Aminek ugyanakkor egyelőre látható jele nincs, mert - mint az orvos elmondta - a jegesmedvéknél jóformán semmi testi változás nem utal a vemhességre.
A kis bocsok születéskor ugyanis valóban olyan kicsik, mint egy apró nyuszi, úgyhogy a mamának még napokkal a szülés előtt sincs igazán nagyobb hasa. Ráadásul a várandós jegesmedvéknél a terhességet még vizeletteszttel sem lehet kimutatni.
Így a szakértők most Larsban, illetve a naptárban bíznak, s drukkolnak azért, hogy bekövetkezzen az egyetlen bizonyító jel. Ez pedig az, hogy a szülés előtt néhány héttel az anya behúzódik barlangjába, ott egyfajta szülési "fészket" alakít ki magának, amelyet a kis boccsal együtt csak a szülés utáni negyedik hónapban hagy el.
Ez alól csak rendkívüli esetben van kivétel, ahogy az pontosan egy évvel ezelőtt Knut és ikertestvére esetében történt. Toscát ugyanis - ki tudja miért - cserbenhagyták anyai ösztönei, s a két apró bocsot kirakta a barlang elé. Az egyikük elpusztult, míg Knutra többhetes inkubátor várt. De a születéskori viszontagságok szerencsére semmi nyomot nem hagytak rajta, s nem csoda, hogy Berlin kedvence lett. Egyben pedig az állatkert büszkesége, mert 33 év óta első ízben történt, hogy ott egy jegesmedvebocs felcseperedett.
