A somogyi Homokszentgyörgyön született 1937-ben. Hányattatott ifjú évei után 1956-ban elektrotechnikusi képzettséget szerzett, s felvételt nyert a műegyetemre is. 1965-ben kapott diplomát az ELTE bölcsészkarának magyar szakán, még ebben az évben a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat munkatársa lett, ahol annak 1989-es megszűnéséig dolgozott.
A hatvanas évek közepén gyors egymásutánban három verseskötete jelent meg. Az 1965-ös Nevetni, sírni címűben egy érzékeny költő számol be a viszontagságokkal teli ifjúkor utáni megnyugvásról, ezt követte 1967-ben a Távolságok, egy évvel később a Naptár. Szerencsésen kiválasztott motívumait markáns képekkel, gondolatritmusokkal tagolta, mondandójához olyan versbeszédet talált, mellyel hidat teremtett a napi élet prózája és a költészet között.
Izgatta és lenyűgözte a gyermeki lélek egyszerűsége, kötetbe foglalt meséi, gyermekverse közül talán az 1983-ban megjelent Az én cirkuszom és a Nyelvöltögető a legismertebb. 1976-ban a film világába tett kirándulást, amikor Palásthy György felkérésére megírta a Tótágas című gyerekfilm forgatókönyvét.
Prózaköteteiben gyakran felhasználta a gyermeki képzeletet megragadó meseelemeket, a játékosságot. Verseinek tanulsága szerint József Attila szürrealista látásmódja gyakorolt rá egész életre szóló hatást, miközben elutasította az abszurditást, tiszteletben tartva a képzelet határait.
Irodalomtörténeti, esszéírói munkásságából kiemelkedik a feleségével és szerzőtársával, Levendel Júliával közösen József Attila világképéről írt A szellem és a szerelem, és közös műelemzés kötetük, a Nyomolvasás. Közösen indították a Liget című "irodalmi és ökológiai" folyóiratot 1988-ban, az általuk létrehozott Liget Műhely könyvkiadóként is működik.
