Bolygócsírák ütközése

Bár a halmaz főként a benne található hét legfényesebb, fiatal óriáscsillag, valamint a közöttük lévő térrészt kitöltő, világító ködösség révén közismert, valójában több mint 1400 csillagot tartalmaz.

J. Rhee (University of California, Los Angeles, UCLA) és munkatársai – a területről készített infravörös mérések elemzése során – rendkívül nagy mennyiségű port fedezett fel a HD 23514 jelű halmaztag csillag közvetlen környezetében. A nagyon fiatal (még kialakulóban lévő), Napunkhoz hasonló tömegű csillagok esetében a jelenség nem annyira meglepő, mivel fejlődésük ezen szakaszában sűrű, porból és gázból álló korong veszi körül őket. Idővel (mintegy 100 millió év alatt) azonban a csillagkörüli korong eloszlik: az anyag egy része a csillagba hull, míg más szemcsék beépülhetnek a születő üstökösök anyagába, vagy – fokozatosan nagyobb testekké összeállva – végül kisbolygókat, ill. bolygókat hozhatnak létre.


A HD 23514 becsült életkora kb. 100 millió év, azaz a körülötte lévő porkorong nagy része már eloszlott – a kutatók mégis igen nagy mértékű, portól származó infravörös többletsugárzást észleltek a környezetéből. Magyarázatuk szerint ún. másodlagos porképződés zajlott le, azaz már kialakulóban lévő bolygótestek gigászi ütközéseiből származó törmelékanyag kering a csillag körül. A vizsgálatok szerint a nagy mennyiségű törmelék kialakulása az igen közeli múltban, mindössze az utóbbi néhány százezer évben mehetett végbe (sőt, akár még jelenleg is tarthat). Ugyanez a folyamat játszódhatott le Naprendszerünk Föld típusú, azaz kőzetbolygóinak keletkezése során (jelenlegi elméleteink szerint a Hold kialakulása is egy hatalmas ütközésnek köszönhető, melyben egy Mars méretű objektum csapódott a Földbe).

A kutatócsoportnak ez már a második ilyen jellegű felfedezése; két évvel ezelőtt az Aries (Kos) csillagképben lévő, BD +20 307 jelű csillag esetében találtak hasonló eseményre utaló nyomokat. Ezután kezdtek szisztematikus keresésbe, melyhez a – már nem működő – ISO és IRAS műholdak, valamint a 8,1 m-es északi Gemini távcső (Mauna Kea, Hawaii) és a Spitzer űrtávcső közepes és távoli infravörös tartományban készített méréseit használták fel.

Ez a két felfedezés azért különösen jelentős, mert más csillagok körüli kőzetbolygók létére mind a mai napig nem sikerült közvetlen bizonyítékot találni. Rhee és munkatársainak eredményei viszont arra utalnak, hogy Föld típusú bolygók más csillagok körül is keletkeznek, melyeket reményeink szerint a jövőben közvetlenebb módszerekkel is sikerül majd detektálni.