A mindennapokban a másik ember viselkedésének megfigyelése nem tűnik nehéz feladatnak. Ám a "naiv viselkedéselméletünk" felszínes, megakadályozhatja a megfigyelés helyes értékelését. Például úgy vélekedhetünk, aki felvetett fejjel jár, az feltétlenül beképzelt - fenn hordja az orrát -, arrogáns. Vagyis egyetlen jelenségből ítélünk anélkül, hogy számba vennék a viselkedés más észlelhető és értékelhető jeleit.
Viselkedésünk elválaszthatatlanul összefügg a külső tényezőkkel. Például a megjelenés helyével, az intelligenciánkkal, a feltételezett társadalmi elvárásokkal, s a követelményekkel vagy éppen önértékelésünkkel, és helyet kaphat benne az utánzás is. Gondoljunk csak arra, hogy milyen magatartást, viselkedést követel - íratlanul is - a társadalom például az orvostól, a tanártól, a közéleti szereplőktől vagy éppen a fegyveres testület tagjaitól.
A civil világban is vannak szabályok, hogy adott helyzetben milyen magatartást kell tanúsítanunk. Például, hogy adott közegben, s adott helyzetben hogyan és mit beszélünk, kikhez szólunk, - emberséges, kulturált, kölcsönös tiszteletre épülő szavakkal, vagy épp ezekkel ellentétesekkel. Demokratikus társadalomban élünk, aminek sarkalatos pontja a szólásszabadság. Sokan nem tudnak még ezzel helyesen élni. Ezért sokan vallják, hogy "ami a szívemen, az a számon", azaz mindent ki kell mondani, azt is, ami drasztikus és sértő. A minap a televízióban a fiatal riporter így nyilvánult meg az idősebb interjúalannyal szemben: "Ugye most hazudni tetszik?". Ilyet nem illik senkinek a szemébe mondani, még ha tény is, hogy az emberek gyakorta füllentenek. (A viselkedéskutatások is alátámasztják ezt, melyek szerint az ember naponta átlagosan háromszor nem mond igazat). Mégsem lehet ezt a hétköznapi kapcsolatban - még kevésbé a nyilvánosság előtt - "nemes egyszerűséggel" valakinek a szemébe vágni. Ebből a magánéletben sértődés lesz, a közéletben megalázó helyzet jön létre. Ez annak is káros, akit megvádolnak a hazugsággal és annak is, aki mondja.
A viselkedés más, kevésbé botrányos témái is szót érdemelnek. Többek között a megjelenés, az öltözködés. Köztudott, vannak úgynevezett "beöltözéses" munkakörök, szakmák, amelyeket az előírásoknak megfelelő ruházatban kell űzni. Mundért visel a rendőr, a katona, egyenruha kötelező például a tömegközlekedési dolgozók körében is. Ám vannak íratlan követelmények és elvárások is. Az orvostól elvárható, hogy fehér köpenyben dolgozzék, hasonlóan a fodrásztól, kozmetikustól. Az élelmiszerkereskedők szintén nem a köznapi ruhájukban dolgoznak. Más munkakörökben ugyan nincsenek ilyen körülhatárolt külső megjelenési hagyományok, de bizonyos elvárások vannak. Példaként említhetők a közhivatalokban dolgozók, akikkel szemben igény a szolíd, disztingvált megjelenés. Az év első felében az egyik fővárosi önkormányzati tisztségviselő öltözködési szabályzatot dolgozott ki. Habár elég sok kritikát kapott az ötlet, s meglehet, hogy túl szigorú is volt, ám az igény alapjában elfogadható. Valóban lehet egyfajta követelmény azokkal szemben, akik a közszolgálatban ügyfelekkel dolgoznak. Így az ápoltságon túl, a szolíd, a divatőrületeket mellőző öltözet jogos igény, és e munkakörhöz nem illő a hölgyek mélyen kivágott ruhája, túlságosan rövid szoknyája, amint a gyűrött póló és a kopott, rongyos farmer sem.
Még szembetűnőbb az ilyen hiba a televíziós szereplőknél. Sajnos riportert is láthattunk már gyűrött öltözékben, zsíros, ápolatlan hajjal a képernyőn. Ez tiszteletlenség és lekicsinylése a nézőknek, de annak is, akivel a riport készül. A mindennapi életből vett negatív példákat - a lesújtó telefonálási szokásoktól az élő és élettelen környezetet oly gyakran semmibe vevő magatartásig - napestig sorolhatnánk.
Viselkedéskultúránkkal tehát korántsem lehetünk megelégedve. Magatartásunk, öltözékünk, beszédünk, s általában külső megnyilvánulásaink alkalomhoz illő, kulturált formáit meg kell találnunk és alkalmaznunk is kell, ha valóban arra törekszünk, hogy felzárkózzunk Európa és a világ fejlett régióihoz, s - pellengérre is állítva - igyekezzünk mellőzni mindazokat a jelenségeket, amelyek távolítanak ettől a céltól.
