70 éve halt meg József Attila

Nem akart tovább élni. Pedig csak azon a tavaszon, 32. születésnapján "lepte meg magát" egy optimista verssel. "Minden, ami költészetünkben addig volt, beléolvadt József Attilába; minden, ami azóta van, vele kezdődik" - hiszi és vallja László Zoltán irodalomkritikus, s vele nagyon sokan.

Az évfordulón, életének és lírájának kutatói nehéz sorsát és költészetét sokan elemzik, nem fukarkodva az elismerő jelzőkkel. Volt azonban a rendszerváltozás után pár év, amikor még a Petőfi Irodalmi Múzeumban is úgy gondolták, hogy "József Attila most nem aktuális". Noha a költő 14 éves korától aktuális volt, amint az napjainkban, és az is marad, amíg lesz magyar költészet. Ma legföljebb az fordulhat elő, hogy az emlékezők kifelejtik Fejtő Ferencet a fiatal József Attila közeli barátainak, munkatársainak sorából, holott ő az egyetlen közülük, aki még él és tanúskodhat.

Nem akarván belekontárkodni az irodalmárok elemző-méltató munkájába, öngyilkos halálának évfordulóján emlékezzünk éppenséggel a gyerekre és a kamaszra, mert az is valami különlegeség, ahogyan az ő esetében kibomlott a "miből lesz a cserebogár" csodája. Közismert, hogy amikor apja elhagyta a családot, mosónő-anyja a Gyermekvédő Liga révén, fiatalabb nővérével együtt nevelőszülőkhöz adta a kis Attilát, így került Öcsödre. Ahol is megdöbbenve hallotta e "szülők" egymás közötti beszélgetéséből, hogy ilyen név - Attila - nincs is. Ezért őt Pistának hívták. És akkor harmadikos elemistaként talál egy csodálatos történetet az olvasókönyvében Attiláról, a hunok nagy királyáról. Hát persze hogy megbizsergeti az önérzetét. És nagy-nagy kíváncsiságot ébreszt benne az írott szó iránt. De érzékenysége sem mindennapi: egy veszekedést követően - Jolán nővérével -, 9 évesen kísérel meg először öngyilkosságot. Szerencsére a lúgkőnek hitt folyadék csak keményítő…

Két év után a gyerekek visszakerülnek édesanyjukhoz - a nyomorba, albérletbe. A kis Attila megpróbálkozik a kenyérkereset legális és nem legális formáival: hajósinas, saját készítésű játékokat árul, tüzelőt lop. Méhrákban meghal az édesanya, be nem gyógyuló sebet hagyva a fiában, akinek életében karöltve jár a nélkülözés és a siker. Tizennégy évesen már jó versek kerülnek papírra a tollából, 17 éves, amikor megjelenik első verseskötete, a Szépség koldusa, melynek bevezetőjében Juhász Gyula "Isten kegyelméből való költőnek" nevezve ajánlja őt a költészet tisztelőinek figyelmébe; 20 éves koráig megírja összes verseinek mintegy a felét. És micsoda verseket!

Nélkülözés és siker, tűrés és lázadás - e kettősség jellemzi életét. Az ember minden szenvedést eltűr, ám a költő folyton lázad. Még nem jár egyetemre, amikor Pesten megjelent Lázadó Krisztus című verséért éles irodalmi bírálatok érik, sőt bíróság elé citálják, s "istenkáromlás miatt" (18 évesen, 1923-ban) nyolc hónapi börtönre és 200 ezer korona pénzbüntetésre ítélik. Az eljárás végül jogerős felmentéssel zárul, s a pert övező hírverés sem tett rosszat József Attila ismertségének, de a szerencsés kimenetel előtt újra megfordult agyában az öngyilkosság gondolata. Következik egy boldog, ám rövid korszak: 1924 szeptemberétől a "szegedi egyetem polgára". Ezt nagyon komolyan veszi: szorgalmas és sikeres, még filozófiára is meghívást kap, ami elsőéves egyetemistával itt még nem fordult elő.

A következő év tavaszán - 1925. március 25-én - a Szeged újságban megjelent Tiszta szívvel című verse. Négy nappal később a Szegedi Új Nemzedék című újság (zsidó lapnak nevezve a Szegedet) élesen rátámad József Attilára: "Nemcsak megbotránkozás, de kimondott undor fogja el az embert a sajtószabadsággal való ilyen visszaélés láttán" - fogalmaz. El lehet ismerni: aki nem tartozott Attila környezetéhez, nem ismerte közelről tiszta jellemét ("miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgy is"), mély emberségét, netán vallásos volt, az bizony érezhette sértőnek, nihilistának vagy még rosszabbnak e sorokat.

A részletei is ismertek az 1925. március 30-án, József Attila és Horger Antal nyelvész professzor között az egyetemen lejátszódott jelenetnek. A rosszkedvű, gyakran ingerült professzor - nyilván az előző napi sajtótámadások hatására - meglátva József Attilát a folyosón, magához hívta és tanúk előtt közölte vele, hogy ominózus verse miatt az egyetem nem kívánja többé a hallgatói között látni. Az irodalomtörténetben hangsúlyt kap, hogy Horger a bölcsészeti kar álláspontjának tüntette fel magánvéleményét.

József Attila a szemeszter végi vizsgáit még letette, s talán az egyetemen maradása is elintézhető lett volna, de ő nyáron Bécsbe utazott. A marxizmussal való kapcsolata, átmeneti kommunista párttagsága régtől ismert, s ma már szakítását sem takarja mesterséges köd. Balatonszárszón temették el, de 1942-ben felhozták hamvait a Kerepesi temetőbe. Jóslata önmagáról beteljesült: az egész népét tanítja jóra, szépre, s "nem középiskolás fokon".