Két héten keresztül tanácskozik a rendezvény mintegy tízezer résztvevője, hogy 2009-re megszülethessen a Kiotói Jegyzőkönyvet később felváltó világméretű egyezmény. Ezt az ENSZ keretében kötnék a fő szennyezők, az Egyesült Államok és Kína részvételével. Az első hasonló témájú megállapodást, a Kiotói jegyzőkönyvet százhetvennégy ország írta alá 1997. december 11-én, vállalva azt, hogy 2012-re legalább 5,2 százalékkal csökkentik az üvegházhatást okozó gázok - mindenekelőtt a széndioxid - mennyiségét az 1990-es szinthez képest. A fejlett országok, akik több ilyen gázt bocsátanak ki, nagyobb arányú csökkentést vállaltak: az EU (akkori tizenöt országa) és Ausztrália nyolc, az Egyesült Államok hét, Kanada és Japán pedig hét százalékot.  Magyarország hat százalékot vállalt. Nálunk 2007-ben iktatták törvénybe az egyezményt, mely az Egyesült Államokban nem történt meg, ugyanis szerintük az túl engedékeny a fejlődő országokkal szemben.

Fal a Föld körül

Az erőművek és más üzemek folyamatosan nagy mennyiségű széndioxidot és más káros, az üvegházhatás kialakulását fokozó gázt bocsátanak ki. Ennek hatására a Föld légköre folyamatosan melegszik, és ez hatással van a klímára: megbolygatja a természetes egyensúlyt, hőmérséklet-változást okozva. Az üvegházhatást Joseph Fourier francia matematikus és fizikus fedezte fel 1824-ben. A Föld légkörének összetétele ideális esetben hetvennyolc százalék nitrogén, huszonegy százalék nitrogén és egy százalék egyéb gáz. A Napból a Földre érkező energia harminc százaléka visszasugárzódik, hetven százaléka pedig elnyelődik, melegítve a felszínt és a légkört. A sötét színek elnyelik, a világosak visszaverik a fényt, valamint a visszasugárzódás mértéke a napsugárzás beesési szögétől is függ; az északi sarkon például ezért van hidegebb, mint a Föld többi részén. Az elnyelt és visszasugárzott energia éves mérlege nulla; ha ez nem így lenne, a légkör hőmérséklete folyamatosan változna.

A nagy mennyiségben a Föld légkörébe került káros gázok, például a széndioxid, a metán, a nitrogénoxid, a klórozott szénhidrogén és az ózon megbolygatják ezt az egyensúlyt. Holott természetes üvegházhatásra szükség van - e nélkül sokkal hidegebb lenne a levegő -, a modern társadalom óriási mennyiségben termeli ezeket a gázokat a különböző energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) elégetésével, melyek a légkörbe kerülve megváltoztatják a Napból jövő energia elnyelésének és visszaverődésének arányát. Egyfajta „falat” alkotnak a Föld felszíne körül, és nem engedik az űrbe sugározódni az energiát, hanem visszaverik azt, így a Föld légköre felmelegszik. Nevét is innen kapta, hiszen a növénytermesztésben használt üvegházak és fóliasátrak is így működnek: visszaverik az energiát a felszínre, így az ott nevelt növényeknek melegebb környezetet biztosítanak. Az üvegházhatás következménye a globális felmelegedés, mely klímaváltozáshoz vezethet: a környezet természetes egyensúlya megbomlik, az éghajlat módosul. Többek közt ezért is „tűnt el” a tavasz és az ősz, és ezért van vagy nagyon hideg vagy nagy hőség.

Egyre több energia kell

Az üvegházhatást okozó gázok egyik leggyakoribbja, a széndioxid a fosszilis (állati maradványból képződött) tüzelőanyagok elégetéséből, a növényekből, valamint az állatok és emberek kilégzéséből származik. A kilégzés önmagában nem juttat nagy mennyiségű gázt a levegőbe, a növények pedig így is túl kevesen vannak, tekintve, hogy folyamatosan irtják őket. Marad tehát a túlzott energiahordozó-használat. Az iparosodás előtt, 1800 körül a kibocsátott széndioxid-mennyiség körülbelül 280 ezred ezrelék (ppm) volt, 1900 környékén már 300 ppm, 1960-ra 310 ppm, manapság pedig 370 ppm (azaz évente 6,3 milliárd tonna), és tovább növekszik. A növekedést körülbelül egyharmados, ám ennek üteme is nő, tehát egyre rosszabb lehet a helyzet, ha nem próbálják meg visszaszorítani a károsanyag-kibocsátást. A többi, üvegházhatást okozó gáz, például a metán szerves anyagok bomlásakor, emésztéskor és a szemét lebomlásakor; a földgáz bányászat során; a nitrogén-oxidok pedig a fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor, a kipufogógázok és a nitrogén-műtrágyázott talajok okán kerülnek a levegőbe.

A népességnövekedés nagyban nehezíti a káros gázok visszaszorítását. Időszámításunk előtt 8000 körül tízmillióan, 1000-ben háromszázmillióan, 1600-ban ötszázmillióan, 1900-ban 1,5 milliárdnyian, 1960-ban hárommilliárdnyian, 1990-ben ötmilliárdnyian, míg az ezredforduló környékén hatmilliárdnyian éltek a Földön. Láthatjuk, hogy az emberiség gyorsuló ütemben gyarapodik, és mivel több embernek több energiára van szüksége, egyre több a károsanyag-kibocsátás is. Egy a világ energiafogyasztását ábrázoló grafikon (nyf.hu) szerint a világ kőolaj-felhasználása a hetvenes évek óta hetvenöt, a földgáz- és szénfelhasználása pedig majdnem száz százalékkal nőtt; és 2012-re (azaz a Kiotói Jegyzőkönyv lejárta idejére) pedig további öt, illetve húsz százalékos növekedés várható.



Házipraktikák

Hogy lehetne csökkenteni a széndioxid-kibocsátást? A Kiotói Jegyzőkönyvben a csökkentéskor a károsanyag-kibocsátó erőművek és üzemek számának átgondolására, illetve az alternatív energiaforrások használatára helyezik a hangsúlyt, ám maga a lakosság is segíthet. Nem is gondolnánk, mekkora mennyiségű széndioxid-kibocsátást takaríthatunk meg néhány egyszerű művelettel. Ha éjszaka, vagy amikor nem tartózkodunk otthon, alacsonyabbra vesszük a fűtést, évente 440 kilogramm; dupla üvegezésű ablakok használatával 350; a ház megfelelő szigetelésével 630; a hűtő hűvös környezetbe helyezésével 150; újrahasznosítható zacskó használatával nyolc; a csöpögő csapok elzárásával húsz; ha az ételt csak azután tesszük be a hűtőbe, hogy már kihűlt, hat kilogramm széndioxid-kibocsátást takaríthatunk meg évente. Ha pedig az összes, a mycarbonfootprint.eu honlapon vázolt lehetőséget alkalmaznánk, évi 9553, tehát majd’ tízezer tonnányit. Az erőművek és üzemek kibocsátása természetesen sokkal nagyobb, mint egy átlagos háztartásé; így ha akár egynél is áttérnének egy kevésbé káros energiaforrásra, nagyban csökkenhetne a károsanyag-kibocsátás.

Nemzetközi praktikák

Ha egy-egy háztartás meg is fogadja az előbbi tanácsokat, sem érhetünk el számottevő eredményt, így muszáj nagyban gondolkodni. Az Európai Unióban az összes szén-dioxid kibocsátás tizenkilenc százalékát a személygépkocsik és könnyű haszongépjárművek okozzák, ezért az EU csökkenteni szeretné az autók kibocsátását. 2012-től tennék kötelezővé a 120g széndioxid/km-t, 2020-tól a 95g széndioxid/km-t, és a szakbizottság 2025-re a 70g széndioxid/km-es határértéket is el tudná képzelni. Valamint, a sebességkorlátozások következetes betartása is a kibocsátás jelentős csökkenését eredményezné.

A repülőgépek is káros anyagot bocsátanak ki, az összes két százalékát. A Nemzetközi Energiahivatal elemzése szerint 2030-ra a repülőgépek lesznek a legfőbb légszennyezők: 2030-ra a 2004-es 685 millió tonnához képest 1305 millió tonnára nőhet a repülőgépek szén-dioxid kibocsátása. A légi közlekedés további térhódításával az üzemanyag szükségletek pedig a mai, napi 4,9 millió hordóról 9,3 millióra növekedhetnek. Az EU ezért szén-dioxid kibocsátási engedély bevezetését tervezi a légiközlekedésben. A szakemberek szerint az olcsó légitársaságok megjelenésének köszönhetően a szén-dioxid kibocsátás növekvő tendenciát mutat. A törvény értelmében a légitársaságoknak 2010-től folyamatosan ellenőrizniük kell a szén-dioxid kibocsátást, és 2011-től betartaniuk a kibocsátási határértékeket.

Az EU és a világ többi országa sem tudja célkitűzéseit teljesíteni a jelenlegi tendenciák és technológiák mellett; az energetikai újítások ezért létfontosságúak ahhoz, hogy az EU 2050-re 60-80 százalékkal csökkenteni tudja a kibocsátást. Ezekre a kutatásokra a nyolcvanas évektől kezdve sokkal kevesebbet áldoztak a költségvetésből; ezen változtatni kell. Szorosabb együttműködést kell biztosítani az energetikai kutatóintézetek között, és több pénzt fordítani az alacsony szénkibocsátású vagy nem szénalapú technológiák kikísérletezésére, mint a tengeri szélerőművek, a napenergia- vagy a biomassza-felhasználás.

Ezeket a problémákat próbálja megoldani a Kiotói Jegyzőkönyv. Azonban, az aláíró országok száma időközben csökkent, mivel többen visszaléptek, köztük az USA is 2001-ben, pedig ő az egyik legnagyobb szennyező. S ha 2012-re nem sikerül teljesíteni az abban megfogalmazottakat - és a mindenféle statisztikák meg grafikonok arra utalnak, hogy a széndioxid-kibocsátás egyre nő, nem pedig csökken -, a mostani, Balin kötendő egyezménynek sem lesz realitása. S ha már energia: annak a mintegy tízezer szakembernek, aki most Balin tartózkodik, és a 2012 utáni évekről tanácskozik, érdemesebb lenne inkább a Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzésének megvalósítására fordítani energiáját.