Fehér Rózsa díj finn-oktatásért

A tanártársai körében is köztiszteletben álló tanárnő 1979-ben kapta meg magyar-orosz szakos tanár és finnugor nyelvész diplomáját, amelyet jeles eredménnyel védett meg. Aki ismeri a korabeli Kossuth Lajos Tudományegyetemet, nem csodálkozik azon, hogy a nyelvészeti érdeklődésű magyar-orosz szakos bölcsészlány a finnugor nyelvészet felé fordult. Kiemelkedő - ahogyan ők maguk mondják - finnugrászok dolgoztak ott akkoriban, Kálmán Béla, Nyirkos István, Jakab László és mások. Meg a nagyon agilis finn lektor: Papné Karanko Outi. Így nem csoda, hogy Salamon Ágnes is felvette a szakot, s végzés után a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék ösztöndíjasa lett. Bölcsészdoktori értekezését 1983-ban védte meg. A finn nyelvben is nagy jártasságra tett szert, s előbb tolmácsként, később delegációk tagjaként vett részt finnugor kongresszusokon.

Az 1990-es év különösen nevezetes volt az akkor már az egyetemi adjunktusi címet is megszerzett pedagógus számára.

- Ekkor vált valóra a már korábban megérlelt gondolatom, hogy lehetővé kellene tenni a finn nyelv oktatását a középiskolában. Előtte volt néhány sikertelen próbálkozásom. "Az orosz kötelező, mellette pedig inkább angolt vagy németet kell tanítani, aminek közvetlen haszna is van" - mondták a középiskolai vezetők, ötletem elutasításának indokául. 1990-ben azonban Pogány Béláné, a Csokonai Gimnázium akkori igazgatója beleegyezett, hogy egy fél osztály, 21 gyerek második tanult nyelve a finn legyen. Nagyon megörültem, s rögtön el is újságoltam: van tanterv, van könyv, s küldünk egy óraadót is. "Nem - válaszolta ő - vagy te leszel a tanár, vagy senki!" Így történt, hogy másfél évig óraadóként tanítottam a középiskolában, majd áthelyezéssel középiskolai tanár lettem.

A gimnáziumnak addig is voltak külországi, benne finn kapcsolatai, főleg a testnevelés tagozatú osztályok révén. De amikor Salamon Ágnes belevetette magát a szervezésbe, ugrásszerű növekedés következett be e téren.

- Csakhamar négy finn partneriskolánk lett - nem szeretem a testvériskola kifejezést -, Viinijärviben, Klaukkalában (itt, az Arkadia gimnáziumban indítottam el a magyar nyelv tanítását), Ouluban, Helsinkiben (Tölö Gymnasium). Az elején arra törekedtem, hogy e kapcsolatok középpontjában a nyelv legyen. Egy-egy hónapra jöttek-mentek a gyerekek, akik már a kezdőnél magasabb fokon tudták a nyelvet. Ennyi idő alatt elmélyíthették nyelvi tudásukat. A mieink nagyon érdekes tapasztalatokat szereztek például egy svéd tannyelvű gimnáziumban, ahol megismerkedtek azzal is, hogyan kezelik a finnek a mintegy hat százalékot kitevő svéd kisebbségüket. Finn nyári gimnáziumot szerveztünk a mi nyári egyetemeink mintájára, ahova az egész országból érkeztek tanulók. A finnországi rendezvényen például orosz anyanyelvűeket tanítottam finnre. A finn kormány nagyon fontosnak tartja, hogy az országban letelepedők megtanulják a nyelvet, mert ez a jobb beilleszkedés egyik feltétele. Mi, magyarok a tanévenként ide érkező három-négy diákot általában tavaszra hívtuk-hívjuk meg, amikor még Finnországban tél van, itt pedig már minden zöldell.

- A középiskolai tanárkodás nem vonta el az egyetemi munkától?
- Egyáltalán nem. Például 1992-ben javasoltam, hogy indítson a Debreceni Egyetem finn nyelv és irodalom tanárszakot. A képzésben én vagyok a szakmódszertanos, s megbízott előadóként már tartottam leíró nyelvészeti előadásokat és szemináriumokat, gyakorlati nyelvórákat is. Nem sokkal ezután kezdtem el máig tartó szaktanácsadói munkámat finn nyelvből és irodalomból, vezetem az iskolai gyakorlatokat. 1990-től a Nyári Egyetemen is tanítottam vagy tizenöt évig, minden nyelvi szinten.

- Hogy érzi magát - ilyen szakmai háttérrel - a középiskolában?

- Nagyon jól. Többszörös osztályfőnök vagyok, voltam a Közalkalmazotti Tanács elnöke, az iskolai alapítvány kuratóriumának elnöke. Az orosz, francia, latin, lengyel és finn nyelvet oktató közösség többször választott vezetőjévé. Különösen jó érzés, amikor látom, hogyan terjed a középiskolákban a finn nyelv oktatása. Nyíregyházán a Zrínyi Gimnáziumban, Budapesten négy középiskolában tanítják, kettőben azok, akik az én tanítványaim voltak.

- Mivel biztatják azokat, akik fontolgatják a finn tanulását? Nehéz vagy könnyű a finn nyelv?

- Magyaroknak azért könnyű, mert nem kell a kiejtéssel bajlódniuk: a finn fonetikus nyelv, csaknem mindent úgy ejt, ahogyan ír. S ami más nyelveknél hiba, itt erény, ha jó magyarosan ejtjük a finn szavakat.