"Senki sem tagadja, hogy ez fontos esemény" - így Chris Goodall, a How to Live a Low-Carbon Life (szabad fordításban Hogyan éljünk kevés széndioxiodot kibocsátva) című könyv szerzője. - "De a sok ember közlekedik, és az általuk előidézett gázkibocsátás feltehetően nagyobb, mint egy kis afrikai országé".
A klímaváltozás iráni érdeklődés minden korábbinál nagyobb, amióta Al Gore egykori amerikai alelnök és ENSZ-szakértők egy csoportja Nobel-békedíjat kapott, amiért felhívta a figyelmet a felmelegedés, a gleccserek olvadása, a minden korábbinál súlyosabb aszályok és áradások, a hőség okozta halálesetek jelentette veszélyekre.
Egy hónap alatt két nagyszabású klímakonferenciát is tartanak, mindkettőt felkapott üdülőhelyen, az elsőt a spanyolországi Valenciában, a mostanit pedig Bali szigetén. Korábban számos kisebb hasonló rendezvény színhelye volt Bangkok, Párizs, Bécs, Washington, New York, valamint Rio de Janeiro, Anchorage, Helsinki és a Maldív-szigeteki Kurumba.
Felmerülhet a kérdés, vajon e sorscsapás nyomán egyfajta "gyógyturizmus" van-e kialakulóban.
Ezt Yvo de Boer, az ENSZ klímaváltozási konferenciájának végrehajtó titkára határozottan cáfolja.
"Bárhol tartjuk is, az embereknek akkor is oda kell utazniuk" - mondja. A kérdés talán az, hogy szükség van-e erre? A válaszom: igen. Ha nem ültetjük közös tárgyalóasztalhoz az Egyesült Államokat, a nagy fejlődő országokat és az Európai Uniót, hogy keressék a megoldást, semmi sem fog történni, és a tudósoknak az üvegházhatású gázok növekedő kibocsátására és annak következményeire vonatkozó próféciája valósággá válik."
Az ENSZ becslései szerint a 12 napos konferencia alatt 47 ezer tonna széndioxid és más szennyező anyag kerül a levegőbe főként a repülőgépekből, és a pálmák övezte tengerpartokon álló ötcsillagos szállodák klímaberendezéseiből is. Ha a számítás pontos, ez Goodall szerint megfelelne egy 1,5 milliós lélekszámú nyugati nagyváros, például Marseille napi kibocsátásának, bár szerinte a tényleges mennyiség ennek a duplája lesz, több mint százezer tonna, ami megközelíti az afrikai Csád egy évi szennyezőanyag-kibocsátását.
A szervezők elmondták, hogy mindent megtettek a mellékhatások kiküszöbölésére. A vendéglátó Indonézia, amelyben a világon az egyik legmagasabb az erdőirtások aránya - óránként áltagosan háromszáz futballpályának megfelelő területű - bejelentette, hogy az elmúlt néhány hét alatt 79 millió fát ültetett a szigetországban.
Jelképes gesztusként kétszáz kerékpárt ajánlottak fel a résztvevőknek a konferencia erősen őrzött helyszíne körüli közlekedésre, és "környezetbarát" papírból készült dokumentumokat osztottak ki a résztvevők között. Külön gyűjtőedényeket helyeztek el a papír és műanyag hulladékok számára - ritka látvány egy olyan országban, ahol az újrafeldolgozás gyakorlatilag nem létezik.
A derűlátók abban reménykednek, hogy a bali találkozó révén intenzív kétéves tárgyalási folyamat kezdődik meg a kiotói jegyzőkönyvet felváltó egyezményről. Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének Kiotói Jegyzőkönyve, amely előírja az üvegházhatású gázok kibocsátásának átlagosan ötszázalékos csökkentését az 1990-es szinthez képest, 2012-ben lejár.
Senki sem vár azonban konkrét eredményeket a bali konferenciától, amely a zárt ajtók mögött várhatóan olyan nyelvi finomságok felett vitákba torkollik, hogy a "kötelezettségvállalás" vagy a "meghatalmazás" kifejezéseket használják.
"Nem arra van szükségünk, hogy csak beszéljenek, beszéljenek" - mondta Ursula Rakova, a pápua-új-guineai Carteret-szigetek 43 éves lakója, aki elmondta, hogyan pusztította el az emelkedő tengervíz egykor termékeny földjét Huene szigetén. - Ahhoz, lépni tudjunk, pénzre van szükségünk, hogy földet béreljünk, iskolákat, rendelőket építsünk" - mutatott rá Rakova, aki elmondta, hogy több más földművessel és halásszal együtt hajóval, autóbusszal és repülővel utazott el Balira.
A tanácskozáson összesen 190 ország képviselteti magát. Az Egyesült Államok több mint száz küldöttel van jelen, az Európai Unió 27 országa nemzeti küldöttséget küldött, Franciaország hetven, Németország ötven főt utaztatott az indonéziai szigetre, akik között sok a hivatalos szerepet nem játszó megfigyelő és civil szervezetek. Sokan jöttek eladni is: például tiszta víz előállítására alkalmas berendezéseket.
"Én nagyon egyszerűen fogom fel ezt a kérdést. Úgy tűnik, hogy sok ember van itt, de nézzük csak meg a kérdéseket, az érintett országok és emberek számát. A globális felmelegedés szó szerint mindenki ügye" - hangsúlyozta Achim Steiner, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) igazgatója.
