Belviszály, majd frakciókuss

A partizánakcióként is felfogható Tóth Károly-féle törvényjavaslat eltörölte volna a vizitdíjat, ám az ötlet nem talált támogatókra a szocialista táboron belül, sőt Gyurcsány Ferenc egyenesen Tallinnból üzente, hogy szó sem lehet a meghátrálásról. Az SZDSZ részéről pedig Kóka János ijesztgette a nagyobbik kormánypárt képviselőit a visszalépés súlyos következményeivel: „Iszonyú a kormány felelőssége és ezen belül iszonyú a szocialisták felelőssége (...). Ha visszalépnek, akkor Magyarországnak lőttek. Akkor soha nem indulunk el a fejlődés útján, a növekedés útján.”

Időközben az MSZP-n belül a törésvonalak még jobban kirajzolódtak, Szili Katalin nyilatkozatokban bírálta a kormányzati munkát, Baja Ferenc és Kósa Ferenc vezetésével pedig megalakult a Gyurcsány-ellenzékként is aposztrofált Szocialista Platform.

Az MSZP látta a megosztottságban rejlő veszélyt, ezért törekedett a frakcióegység visszaállítására. Százezer forintos büntetés helyeztek kilátásba a központilag elfogadott törvénytervezet ellen szavazó képviselőknek. Erre válaszul Gaskó István, a Liga elnöke bejelentette, hogy a sztrájkalapból kifizetik minden szocialista büntetését, amennyiben vállalni merik önálló véleményüket. Az MSZP azonban összezárt, és a hétfői frakcióülésen egyhangúlag támogatásukról biztosították a pártvezetést, Tóth Károllyal pedig visszavonatták indítványát.

Vészforgatókönyv?

A bizonytalanságok ellenére az elemzők eddig nem láttak rá nagy esélyt, hogy az egészségbiztosítási reformmal szembeni, MSZP-ben belüli lázongások koalíciós kenyértöréshez vezetnek. Török Gábor politológus szerint 40 százalék a valószínűsége annak, hogy a koalíció december 17-én, az egészségügy átalakításáról szóló törvénytervezet vitájakor szétszavaz, de ez nem jelenti automatikusan az SZDSZ kilépését. Debreceni József pedig arról beszélt, hogy a liberálisoknak ellenzéki szerepben vállalniuk kellene bizonyos népszerűtlen intézkedések támogatását, ugyanakkor nem sok mozgásterük maradna: vagyis nem érdekük a szakítás.

Amennyiben mégis bekövetkezik ez a vészforgatókönyv, akkor a demokráciánk történetében eddig ismeretlen kisebbségi kormányzásra kerül sor. Ez sem vezet azonban automatikusan a parlament működésképtelenségéhez, mert a szakértők szerint az SZDSZ kívülről támogatná a fontos indítványokat, és eseti megállapodások születhetnének az MDF-fel is. Új választásokat csak az országgyűlés önfeloszlatása eredményezne, ez azonban még az ellenzékbe szoruló liberálisoknak sem lenne érdeke, tekintve, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint épphogy belül esnek a mérhetőség határain.

Jelenleg úgy tűnik, a szocialista pártvezetésnek sikerült felszámolnia a belvillongást, hiszen a radikálisan antireformer Filló Pál és platformja is támogatja az egészségügy átalakítását. Ők azonban a rendszer szocialista koncepciók szerinti megváltoztatására bólintottak rá, amit nem biztos, hogy az SZDSZ is elfogad. A másik, sokszor rebellis párton belüli csoportosulás, a társadalompolitikai tagozat egyelőre hallgat. Gráner Gyula tagozatvezető szerint csütörtökön döntenek arról, hogy a módosításokkal együtt tudják-e támogatni a tervezetet.

„Már csak a részleteket illetően vannak viták” - beszélgetés Filló Pállal

A legnagyobb újdonság mégis az, hogy Filló Pál, a munkástagozat vezetője bejelentette: azért állnak a reform mellé, mert „szó sem lesz több-biztosítós egészségügyi rendszerről." Utánajártunk az állításnak, és telefonvégre kaptuk a politikust.

Képviselő úr, önök a reform mellé álltak végül. Miért változtattak döntésükön?

Ennek egyetlen oka van: átalakul a törvény. Méghozzá nagyon jelentősen, az eredetileg benyújtotthoz képest rá sem lehet ismerni majd reményeim szerint.

A Magyar Hírlap értesülései szerint ön azt mondta, hogy szó sincs már több-biztosítós modellről.

Nincs szó róla, mert az eredeti kockázatközösség megmarad. Kisebbségi tulajdonba bejöhetnek biztosítók, de szó sincs arról, hogy több-biztosítós modell lépne be, hiszen akkor klasszikusan önálló biztosítók versengenének. Így viszont állami felügyelet alatt marad az egész rendszer, tehát más a helyzet, mint ahogy eddig, sajnos tévesen, a sajtóban megjelent.

Ezt a csak részben privatizált egészségbiztosítási rendszert elfogadja majd a koalíciós társ? Ők ugyanis mintha egész kormányzati szerepvállalásukat tették volna fel az eredeti átalakítási javaslatra.

Ezt tőlük kellene megkérdezni, én nagyon remélem, hogy elfogadják ama csomagot, amelyben számunkra is van némi kompromisszum. Igazából mi többet szerettünk volna elérni, de azt hiszem, még ez az a határ, ami elfogadhatóvá teszi a törvényjavaslatot. A másik oldalról, az SZDSZ részéről ugyanakkor lényeges engedményeket kellett tenni annak érdekében, hogy meg tudjunk egyezni. Úgy tudom, hogy a tárgyalócsoportok nagyon sok fontos kérdésben már megállapodtak. Egy-két nyitott ügy van csak, amik reményeim szerint legkésőbb jövő hétfőig tisztázódnak. Természetesen, ha negatív irányba fordul a javaslat, akkor én is meggondolom, hogy fogok szavazni. De egyelőre úgy tűnik, azok a garanciák, amik az emberek számára azt jelentik, hogy tisztességes ellátást fognak kapni, hogy aki beteg, azt nem lehet kiszorítani a rendszerből, hogy nem nőnek a terhek, azok mind megvalósulni látszanak. Úgy gondolom, nincs ok arra, hogy ne támogassam a tervezetet.

Nem lehet veszélyes a koalíció jövője szempontjából a szétszavazás?

Erre csak azt tudom mondani, hogy a koalíciót összetartó érdekek erősebbek ennél. Itt már csak a részleteket illetően vannak viták, tehát az alapvető koncepcióban sikerült megállapodni. Az, hogy ki javasol vezérigazgatót, meg egyebeket a különböző részbiztosítóknál, már nem olyan kardinális kérdés, ami a koalíció létét fenyegetné.

Nem lehetséges, hogy az MSZP népszerűségzuhanása összefüggésben van a lakosság körében rendkívül népszerűtlen egészségügyi reform melletti kiállással?

Biztos vagyok benne, hogy nem. Az embereket ez nem érdekli különösebben. Nagyon sokat mozgok emberek között, mindenki azt mondja, változtatni kell az egészségügyi rendszeren, mert ami most van, egy nagyon rossz rendszer. Amik az embereket irritálják, elsősorban azok az intézkedések, amelyeket a stabilizációs csomag kapcsán fogadtunk el. A kamatadó, a vizit- és napi díj bevezetése olyan intézkedések, amikből egyetlen egy is bőven elég lett volna ahhoz, hogy drasztikusan rontsa egy-egy párt támogatottságát. Mi sok ilyen javaslatot elfogadtunk sajnos, elég nyögvenyelősen, mert ugye ki örül egy ilyennek. Ezek ama intézkedések tehát, amelyek negatívan befolyásolták a mi megítélésünket. Az egészségügyi reform - pláne, ha megvalósul az a javaslatunk, hogy a biztosítótársaságok átvállalják a vizit- és napi díj megfizetését az emberektől - inkább segíteni fog, nem rontani.

Tényleg van arra esély, hogy a biztosítók átvállalják a vizitdíjat?

Van egy olyan javaslat, hogy kötelező legyen átvállalniuk. Nagy kérdés, hogy ebben partnerek lesznek-e. Ez megint olyan téma, amiben az SZDSZ-szel kell megállapodnunk, és utána azoknak a cégeknek, akik majd benne lesznek, el kell vállalniuk ezt a kötelezettséget. Nyugat-Európában nagyon sok helyen így működik a rendszer; a biztosítótársaságok átvállalják ezt a költséget. Ami a vizitdíjat, magát illeti: szükség volt valamiféle korlátra, hogy a beteg-orvos találkozó ritkább legyen, s ne az történjen, hogy valaki naponta járjon panaszkodni a rendelőbe, miközben a betegek ott ülnek kint. A vizitdíj jó megoldás lenne, ha a biztosítótársaságok kontrollálnák, hogy ki milyen sűrűn mehet orvoshoz. Ugyanakkor, aki tényleg beteg, attól át lehet, és reményeim szerint át is fogják vállalni ezt a költséget 2009. január 1-től a biztosítók. A jövő év pedig átmeneti év lesz.

Ha elfogadják a törvényjavaslatot, az emberek mindennapi életét hogyan érintik majd az átalakítások?

Nagy változást 2008 még nem fog hozni. Annyi történik majd, hogy a biztosítócégek meg fogják majd keresni az embereket. A fővárosban például négy biztosító megalakulására lesz lehetőség, és ezek egymással fognak versengeni, hogy minél több biztosítottat magukhoz tudjanak csalogatni. Ezzel különösebb teendője az állampolgároknak nem lesz, legfeljebb nyilatkozniuk kell, hogy melyikhez csatlakoznak. Aki pedig nem nyilatkozik, automatikusan valamelyik társasághoz lesz besorolva. Az orvosi ellátásban azért nem lehet változás, mert a jövő évben azt szeretnénk elérni, hogy a betegút tisztességesen legyen szabályozva Magyarországon. Tehát, ha valaki cukorbeteg, akkor vannak olyan vizsgálati fázisok, amelyeket nem lehet kihagyni, és ez minden orvosra nézve kötelező lesz. Eddig is így volt, ám nem minden betegségcsoportnál működik ez jól: ezeket ki kell munkálni a jövő évben. Ez is egyfajta garanciát jelent arra, hogy a biztosítók nemcsak azokat édesgetik magukhoz, akik egészségesek, fiatalok, meg gazdagok, és a szegények pedig ellátás nélkül maradnak. Ilyen szempontból mindenkit meg tudunk nyugtatni: úgy áll az ügy, hogy ez nem fordulhat elő.