Ám hogy a gondolkodás valójában az agy melyik részében és milyen mechanizmust működtet, azt idáig még sok titok burkolta. Egy fiatal amerikai tudós kutatásai révén már tisztul a kép.

A Popular Science (Népszerű tudomány) havilap által az idén legsikeresebbnek ítélt tíz fiatal amerikai tudós között szerepel a 37 éves Mark Schnitzer, az Egyesült Államok-béli Stanford Egyetem agykutatója. Neki sikerült a legtovább jutni a gondolkodás mechanizmusának olvasásában, aprólékos és kitartó munkával feltárta az agynak azt a legkisebb alkotórészét, amelyben a gondolkodás történik. Egyelőre azonban még nem az ember, hanem csak laboratóriuma kísérleti egereinek a gondolataiban sikerült olvasnia, igen bonyolult, és mini méretű érzékelőkkel ellátott, elektronikus műszerekkel.

A műszerek újdonságai az agykutatásban már régebben alkalmazott MR (mágneses rezonancia keltette változásokat láttató), valamint CT (computer tomográf, számítógéppel segített
leképező) műszerekhez Schnitzer által kifejlesztett érzékelők. Ezek hozták meg számára a nagy elismerést.

A kísérleti egerek fejére egy (hasonló kísérletekhez korábban is alkalmazott) kis sapkát erősített, amelyből az emberi hajszálnál is vékonyabb érzékelő szálat lehet az egér koponyáján nyitott parányi lyukon át az agyba tolni. Az MR és CT készüléken aztán jól követhető az érzékelő helyzete és így azt a kutató a kívánt részhez irányíthatja.

Schnitzer eredetileg orvosi tanulmányokat folytatott a Princeton Egyetemen, s aközben ismerte meg az agykutatás különleges tudományát. Közreműködött egy olyan eljárás kifejlesztésében, amivel mérni lehet annak a parányi szervezet-résznek, egyfajta "motornak" a működését, ami a sejteken belül mozgásokat segíti.

A módszerrel aztán sikerült kiderítenie, hogy miként állnak össze, rendeződnek gondolkodás közben a neuronok (érző idegek). A Stanford-on folytatott kísérletei során viszont már behatolt az általa kifejlesztett érzékelővel egyes kiválasztott sejtekbe is, majd az érzékelőn keresztül egy fluoreszkáló folyadékot juttatott azok közelébe. Ezután egy kis titán-zafír lézerrel meg is világította a vizsgált részt. A lézersugár hatására a festék fluoreszkálni kezdett és az MR- és CT-készülékekkel így már éles képet lehetett folyamatosan rögzíteni az egérke agyának vizsgált sejtjéről. Az új műszer-együttessel és az eljárással az agykutatás történetében először sikerült "egy új ablakot nyitva az agyba", megfigyelni a gondolkodás folyamatát az agy mélyében lévő legkisebb idegsejtekben.

Schnitzer most gőzerővel folytatja a kutatást, hogy minél részletesebben megismerje, miként képződnek, tárolódnak a tevékenységgel kapcsolatos gondolatok az egerek agyában. Ha a munka - joggal várhatóan - sikerrel jár, megkezdődhet a magasabbrendű emlősök, majd az emberek agyának hasonló kutatása is. Nemcsak azért, hogy erről is mind többet tudjunk, hanem mert az új ismeretek hozzájárulhatnak egyes agyi betegségek megelőzéséhez, gyógyításához is.