Az új programhoz új név jár, s ennek jegyében keresztelték át Stardust-NExT-re (Stardust-New Exploration of Tempel). Küldetésének elsődleges és legfontosabb célja a NASA 2005-ös Deep Impact űrkísérlete által a Tempel 1-üstökös magjában létrehozott becsapódási alakzat (kráter, esetleg valamilyen bonyolultabb mélyedés, lyuk) megkeresése és részletes vizsgálata.

2005-ben a Deep Impact továbbrepülő szondája nem figyelhette meg az üstökösmag felszínén minden bizonnyal létrejött krátert, mert a kirepülő törmelékfelhő optikailag átlátszatlan volt; azután pedig mire ez a sűrű por- és gázfelhő eloszlott a mag közeléből, addigra már a szonda nagyon távol is volt, s rossz szögből is látott rá a magra, így nem tudhattuk meg a helyszíni megfigyelésekből, milyen seb keletkezett a Tempel 1 felszínén.

Emlékeztetőül: a Stardust üstökösszondát 1999. február 7-én indították útnak a 81P/Wild 2 ekliptikai üstököshöz, hogy annak kómáján átrepülve porszemcséket gyűjtsön be egy kapszulába és azt a Földre visszajuttassa laboratóriumi elemzések céljából. A Wild 2-höz vezető útja során 2002. november 2-án elrepült az 5535 Annefrank kisbolygó közelében és képeket készített róla. A Stardust a hosszú bolygóközi útja alatt a Naprendszerbe bekerült csillagközi eredetű porrészecskéket is gyűjtötte 2000. február-május, majd 2002. augusztus-december között. A Wild 2-től mintegy 300 km-re repült el 2004. január 2-án, gazdag pormintát begyűjtve, ill. egyedülálló felvételeket készítve a magról. Ezek után 2006. január 15-én a pormintát tartalmazó kapszula sikeresen földet ért, az évek során begyűjtött kozmikus poranyagot pedig ma is laboratóriumokban tanulmányozzák.


A Stardust üstökösszonda a 81P/Wild 2-üstökös porát tartalmazó kapszulát 2006-ban sikeresen a Földre juttatta, 2009-ben pedig ismét a Föld közelébe kerül, majd folytatja útját a bolygóközi térben a 9P/Tempel 1 felé (kép: Berkeley Egyetem).

A mostani pályamanőver után a Stardust-NExT ismét a Föld közelébe kerül 2009 januárjában és az akkori hintamanőverrel a Tempel 1-üstökös felé veszi az útját. A tervek szerint 2011. február 14-én találkoznak, amikor mintegy 200 km-re repül el a szonda az üstökösmagtól.
Az előzményekhez tartozik, hogy miután a Deep Impact 2005. július 4-én nem tudta megfigyelni a Tempel 1 magján keletkezett becsapódási alakzatot, a NASA döntéshozói 2006 októberében elhatározták, hogy a Nap körüli pályán keringő, de hibernált Stardust-szondát "felébresztik", a berendezéseket leellenőrzik, illetve átprogramozzák a Tempel 1 meglátogatására. Ezzel kezdetét vette a Stardust új küldetése, a Stardust-NExT program. Ismeretes, hogy a Deep Impact továbbrepülő egységének nagyfelbontású kamerája defókuszált, azonkívül a jórészt kimerült hajtóanyagú Deep Impact űrszondát nehéz lenne a Tempel 1-hez visszairányítani. Ezzel szemben a Stardust-tal mindez megtehető, sőt, a fedélzeti kamerája is kitűnően működik.


A Deep Impact űrkísérletben a Tempel 1 magjába mintegy 10 km/s sebességgel csapódott be a 370 kg tömegű, főleg rézből készült lövedék. A robbanásszerűen felszabaduló energia következében hatalmas mennyiségű por és gáz dobódott ki, átlátszatlan felhőt kialakítva. A fenti felvételsorozat mintegy egy másodpercet mutat be a becsapódás körül. A piros nyíl a napsugarak számára is átlátszatlan felhő árnyékát mutatja a mag felszínén (kép: NASA/JPL/Marylandi Egyetem, Science 310, 258 (2005)).

Mire képes és mit fog kutatni a Stardust-NExT? Fontos cél az üstökösmag felszínét és a maghoz közeli kóma alakzatait, a por- ás gázkiáramlásokat 12 méteres felbontással feltérképezni a Tempel 1 közelében. Emellett mindenképpen elemezni fogja az üstökösport, megméri a magból másodpercenkénti kiáramló por tömegét, a porszemcsék méreteloszlását és kémiai összetételét. A Stardust-NExT lesz az első olyan űrszonda, amely megmutatja számunkra egy üstökösmag két napközelsége között fellépő változásait. Abban is első lesz, hogy még soha nem vizsgáltak meg két üstököst részletesen ugyanazokkal a műszerekkel, márpedig a teljes képhez rendkívül fontos összevetni különböző objektumok homogén méréseit.

Természetesen a legnagyobb érdeklődés azt övezi, hogy miként változott a Tempel 1 felszíne a Deep Impact lövedékének becsapódása nyomán. Amennyiben a Stardust-NExT megtalálja a becsapódási alakzatot, akkor annak geometriai tulajdonságait és szerkezetét fogja meghatározni: méretét, alakját, morfológiáját. A becsapódási alakzat lehet például lapos kráter, kanál alakú bemélyedés, futballpálya méretű és lapos aljzatú, talán mély, "répa", esetleg "körte" alakú lyuk, bemélyedés. Az üstökösmag felső rétegeit is meg fogja vizsgálni, amivel a réteges szerkezetre vonatkozó elméletek tesztelhetők. A becsapódási alakzat mérete és szerkezete azt is elárulja, hogy az üstökösmagot elsősorban a gravitáció tartja-e össze, vagy pedig főleg a belső összetartó erők "ragasztják-e" egybe. A Deep Impact eddigi eredményei szerint a Tempel 1 magját inkább a tömegvonzás tartja egybe, ezzel szemben a Stardust megfigyelései a Wild 2 esetében a belső erők dominanciájára utalnak. Azaz a mintegy 23,5 millió dolláros összköltségű Stardust-NExT rendkívül jelentős mérési adatokat szolgáltathat a Naprendszer korai állapotát tükröző üstökösmagokról.

Újabb földi látogató a Tempel 1-üstökösnél: a Stardust-NExT mintegy 200 kilométerre repül el az üstökösmag közelében, feltérképezi annak eddig nem megfigyelt felszínét (kékkel jelölve), illetve megkeresi a Deep Impact becsapódási alakzatát (kép: NASA/JPL/Cornell Egyetem).

Mindeközben a Deep Impact szondája is megkapta az új feladatait. Az EPOCh (Extrasolar Planet Observation and Characterization) fantázianevű program során még működő kamerájával ismert exobolygós csillagok fényességét méri, bolygóholdak és gyűrűk nyomai után kutatva a csillagok fényességingadozásaiban. A másik program vagy a 85P/Boethin-üstökös meglátogatása, amely egy eddig kevésbé vizsgált ekliptikai üstökös, vagy pedig a 103P/Hartley 2 felkeresése lenne. Mivel a mai napig nem találták meg a Boethin-üstököst, pontosabban csak egy bizonytalan és meg nem erősített megfigyelés van róla, ezért körülbelül egy hete a NASA a 103P/Hartley 2-üstököst választotta a Deep Impact új célüstökösének és egyúttal biztosította ennek a programnak a pénzügyi hátterét.