Ma már nehéz pontosan kideríteni, hogy az 1941-ben született Redding azzal kezdte-e karrierjét, hogy sofőrködött Little Richard stábja mellett és közben felfedezték, mint énekest, - mert így szól róla az egyik legenda - vagy pedig azzal, hogy Little Richard utánzásával próbálkozott, és közben pilótaként kereste kenyerét.
Ami tény: 1962 végén Jim Stewart ösztönzésére készítette el első felvételét a Stax Records számlájára. A This Arms Of Mine című lassú soul-dal ma ugyanúgy hozzátartozik Otishoz, mint következő dalai, a Pain In My Heart, a My Girl, amellyel először feljutott az általános slágerlistákra - e két dalát a Rolling Stones is játszotta - a Come To Me, a How Strong My Love Is, a Mr. Pitiful, vagy az I've Been Lovin' You Too Long című mélyre hatoló ballada.
Redding a legvadabb rhythm & bluesokban és a könnyekig ható lassú fekete dalokban egyformán otthon volt, és mögötte álltak a műfaj legjobb hangszerelői is. 1965-ben született meg egyik leghíresebb dala, a R-E-S-P-E-C-T, amely Aretha Franklin változatában két évvel később aranylemez lett, sőt "Lady Soul" még a Blues Brothers 2000 című filmben is elénekelte ezt a dalt. Otis 1965-ben Angliában járt, és az ő hatására ekkor határozta el a még kamasz Peter Gabriel, hogy énekes lesz. (1986-ban Gabriel példaképének ajánlotta a bravúros klipje miatt is világhírűvé vált Sledgehammer című dalát, amelyen Redding egykori trombitása, Wayne Jackson is játszik.)
Ugyanebben az évben jelent meg az Otis Blue/Otis Redding Sings Soul című album, amelyet a kritika minden idők egyik legnagyobb R&B albumának tekint.
Redding azzal is belopta magát a fehér publikum szívébe, hogy a maga képére formált két nagy korabeli brit slágert: a Beatles Day Tripperét és a Stones Satisfactionjét. Ez utóbbi története különösen érdekes: a dal szerzője, Keith Richards szerette volna, ha a Kövek rézfúvósokkal megerősítve játsszák el a dalt, de Jaggerék leszavazták. Otis azonban pontosan úgy hangszereltette meg a "Getnót", ahogyan azt Keith megálmodta.
És nem volt megállás: jöttek az olyan, napjainkban is gyakran felhangzó nagy soul-sikerek, mint a Hard To Handle, a Fa-Fa-Fa, az I Can't Turn You Loose, - a Blues Brothers "szignálja" - a Wonderful World, vagy egy klasszikus spirituálé, az Amen feldolgozása. 1967 júniusában Redding egyike volt a Monterey-i fesztivál legnagyobb csillagainak. Egy szemtanú szerint, "amikor énekelni kezdett, valóságos glória kezdett ragyogni körülötte."
A szédületesen ívelő karriert fél évvel később, december 10-én egy tragikus baleset törte ketté: zenekarának, a Bar Kaysnek tagjaival együtt kétmotoros repülőgépével a Wisconsin állambeli Monoma-tó jeges vízébe zuhant. Redding a szerencsétlenség előtt mindössze 3 nappal vette fel Steve Cropperrel közösen írt balladáját, a (Sitting On) The Dock Of The Bay-t, amely az énekes legnagyobb sikere lett. A dal az Egyesült Államokban 1968 márciusában jelent meg és 4 hétig vezette a toplistát, Angliában is 3. lett. A sejtelmes basszus, a dal végi fütty, amely beleolvad a hullámok zajába, akkor is hátborzongató, ha a hallgató nem ismeri Otis tragikus végét. Két posztumusz Grammy-díjat is kapott. Mostanában gyakran hangzik fel a tv-ben, autóreklámként, egy rádiófelmérés szerint 2006-ban 8 millió alkalommal hangzott fel a világban.
Még 1968-ban kiadták a Los Angeles-i Whiskey-A-Go-Go-ban 1967 őszén tartott koncertjének felvételét Otis Redding In Person címmel, amelyet egy szinten emlegetnek James Brown legendás Apollo-koncertjével, nemrégiben pedig megjelent egy szintén 1967-es fellépése, amelyet a párizsi Olympiában rögzítettek.
A következő években, évtizedekben voltak ugyan olyanok, akik Otist mesterüknek tekintették - közéjük tartozott Arthur Conley, a kanadai Jerry La Croix, de Prince, Terence Trent d'Arby, sőt Lenny Kravitz is - de annyira megfoghatatlanul egyéni volt, hogy igazi követője azóta sem akadt.
Otis Redding egyike azoknak a korán elhunyt csillagoknak, akiknek öröksége nem került pénzéhes menedzserek és kiadók karmaiba. Özvegye, Zelma, a mai napig értően gondozza hagyatékát, ő irányítja Maconben a Big O Youth Dream Foundationt, a hátrányos helyzetű fiatalok tanulását segítő alapítványt. Ugyancsak Maconben található a George Music Hall of Fame, amely több kiállítással is megemlékezett az idén Otis halálának 40. évfordulójáról és ott a helye a memphisi Stax soul-múzeumban is.
