A királyi sarj mindössze kétnapos volt, amikor az olasz megszállás miatt magyar édesanyjával, Apponyi Geraldine királynéval menekülni kényszerült hazájából. Évtizedeken át emigrációban élt. Egyiptomon, Anglián, Francia- és Spanyolországon át Dél-Afrikába vezetett az útja.
Magyarországon sohasem járt, anyja nyelvén egy szót sem tud. Máig módfölött népszerű édesanyjával, Geraldine királynéval, majd nem sokkal utána elhunyt ausztrál hitvesével, Zsuzsanna királynéval csak angolul társalogtak. Amikor a megkésett albán rendszerváltozás után hazatér(het)tek, rövid ideig kacérkodott az aktív politizálással, azóta egykori királyi vagyonuk visszaszerzésén serénykedik. Most az állam által visszaadott és fölújított belvárosi "királyi udvarban" fogadta az MTV Panoráma forgatócsoportját és az MTI különitudósítóját.
Udvartartása is tanúsítja, hogy "Őfelsége" a kedvező helyzethez képest is kedvezőtlen egészségi állapotnak (nem) örvend. Hogy mi a kedvező? Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása a küszöbön áll. Az európai államok családjának legújabb tagját 90 százalékban albánok lakják. I. Leka őszintén örül. - "Ez az egyetlen megoldás. Méghozzá azonnal" - hangoztatta.
De mi jöhet ezután? - kérdezték az újságírók. - "Gyaníthatóan egy újabb balkáni háború - a szerbek szeretnek háborúzni. Azután pedig esetleg egy újabb amerikai akció stb. De reméljük, erre nem fog sor kerülni... - válaszolta kissé nyögvenyelősen a láncdohányos uralkodó, aki igyekszik józanul "uralkodni".
"Amikor száműzetésben éltem, sokat gondoltam Nagy-Albániára. Most viszont abban reménykedem, hogy az egyesülő Európában megszűnnek a határok. Azért is remélem ezt, mert végtére is én minden albánok királya vagyok" - magyarázta torkát köszörülve a magát az európai monarchiák nagy családjába soroló uralkodó.
Ekkor toppant be munkából jövet az ifjú trónörökös. II. Leka Leka (apai nevén ez a titulusa, családi nevük nincs) optimista a dinasztia jövőjét illetően. Ausztrál édesanyjától örökölt tökéletes (a brit Sandhurst katonai akadémiáján tovább tökéletesített) angolságával hozzátette: most éppen a külügyminiszter tanácsadójaként teljesít szolgálatot. A huszonéves "trónörökös" talán földhözragadtabb szemlélettel közelíti meg azt az alapkérdést: van-e, lehet-e szükség királyra egy köztársaságban.
