A magyarság az évszázadok során több más néppel került kapcsolatba, így néhány szavunk átkerült az ő nyelvükbe, annak saját nyelvtani szabályai szerint átalakítva; de még így is könnyen felismerhetőek. Olyan szavaink is vannak, melyek egy tipikusan magyar dolgot, foglalkozást vagy ételt jelölnek, így ezek nevét - mivel a többi nyelvnek nem volt saját szava rá, hiszen az adott dolog náluk nem létezett - sok más nemzet vette át tőlünk. Ilyenek például a kocsi (a Komárom-Esztergom megyei Kocs községben szekeret, azaz kocsit gyártottak, innen a gépjármű neve), a gulyás, a huszár, a csárda vagy a paprika. Ezeket a szavakat szinte minden nyelvben megtaláljuk, többé-kevésbé eredeti formában. Persze, vannak olyan nyelvek, ahol nem pontosan abban az értelemben használják őket, mint mi.

Itt van például az előbb említett kocsi. A szlovák nyelvben koc, a lengyelben kocz, a románban cocie, a hollandban koetsier, a svédben kusk, a spanyolban coche, a németben Kutsche, az angolban coach, a franciában coche, az olaszban pedig cocchio alakban találjuk meg. Nem mindenki ’gépjármű’, illetve az eredeti ’szekér’ értelemmel használja, az angoloknál például ’busz’ jelentéssel bír; a spanyoloknál viszont teljesen az az értelme, mint nálunk.

A gulyás mint ételnév szintén rengeteg nyelvben szerepel, hiszen a külföldiek annyira szeretik ezt a neves levesünket, hogy a nevét is átvették, kevés átalakítással: a szlovákok gulásnak, a svédek, a németek és az olaszok gulaschnak, a finnek gulassinak, az angolok ésa hollandok goulashnak, a franciák goulasche-nak, a lengyelek gulasznak, a horvátok gulašnak hívják. A paprikával is hasonló a helyzet; tartalmas leveseink mellett csípős fűszereinkről is híresek vagyunk, így ez az elnevezés is átvándorolt más nyelvekbe, legtöbbször eredeti formájában, még a k sem változott c-re, pedig egyes nyelvek azt ejtik k-nak. A paprika szó megtalálható többek közt a szlovák, a svéd, a finn, a német, az angol, az olasz, a lengyel, a holland, sőt, még a japán nyelvben is, de két utóbbi papryka, illetve papurika alakban használja.

A csárda és csárdás szavunkon szintén kevés változtatás történt, azonban ezek az elnevezések valószínűleg kevésbé ismertek külföldön, mint a gulyás vagy a paprika. Megtalálhatjuk őket a szlovákoknál, a románoknál, a horvátoknál, a lengyeleknél, a hollandoknál, a spanyoloknál és az angoloknál is, czardasz, čardaš, čárdáš, tscharda, ciurda, czardas, csardas formában. Egyes foglalkozások nevei is átkerültek más nyelvekbe, mint a hajdú és a huszár, többek közt a szlovákba, a horvátba, a svédbe, a spanyolba, a finnbe, a németbe, a franciába, a hollandba vagy a portugálba; hajdúch, jeduque, hajdu, illetve husar, husár, húsar, hússar, husaari, hussard, huzard alakban.



Különböző öltözködéssel, anyagokkal kapcsolatos szavakat is adtunk át másoknak, mint a bakancs (a szlovákoknál és a horvátoknál baganča) a cipellő (a horvátoknál cipela), a csipke (a szlovákoknál čipka, a horvátoknál čipke), a tarka (a szlovákoknál tarkava), a szabás (a románoknál sabas), a csizma (a románoknál cizma, a horvátoknál čizma), a talpal (a románoknál talpalui), a sujtás, azaz 'díszes hímzés' (a franciáknál soutache), a táska (a románoknál tascä), a kantár (a németeknél Kandare), a csákó (a franciáknál schako) vagy a bunda.

Az evéssel kapcsolatos magyar eredetű szavak nem csak a gulyásra, illetve a paprikára korlátozódnak; itt van még a pecsenye (a románoknál pecie), a lecsó (a németeknél Letscho), a cékla (a horvátoknál cikla), a lángos (a németeknél Langosch), a rostély (a horvátoknál roštilj, a hollandoknál rooster) vagy a lepény (a horvátoknál lepinja).

Végül következzenek a többiek: a barna a cigány nyelvben szerepel barnava alakban, a hírlapot, a honvédot, a szablyát és a pusztát a finnek vették át (hiirlappi, honveedi, sapeli, pusta), a jobbágy és a pecsétel szavakat megtaláljuk a románban mint iobag és pecetelui. A rovás a szlovákoknál rovášként, a németeknél Rowischként szerepel. A gazda, karika és cifra szavaink a horvát nyelvben is megtalálhatók, azonos alakkal. A németek gyakran töltik a nyarat a Balatonnál, biztosan ott kóstolták meg a balatoni halat, a fogast. Annyira ízlett nekik, hogy haza is vitték, a nevével egyetemben: otthon Fogaschnak hívják. Az öregurak kedves megszólítása, a bácsi is átvándorolt a nyelvükbe, Badschi formájában.

Jó pár nyomot hagytunk a világban, mint a fentiekből kiderül. Ott vagyunk a konyhában, a butikokban, az utakon, a mezőn, a vízben; mindenhol. Ennél már csak az lenne kellemesebb, ha az említett népek nem csak használnák ezeket a szavakat, hanem tisztában is lennének vele, hogy honnan is származnak.