A szerzők közül az egyik, Geoffrey C. Ward nemcsak író és történész, de a dzsesszről szóló dokumentumfilmek alkotója is. Ken Burns, a másik szerző sem elsősorban író, hiszen húsz éve foglalkozik dokumentumfilmek és tévésorozatok készítésével.
A kötetből természetesen nem hiányozhat Louis Armstrong, az apátlan árva páratlan tehetsége révén emelte művészetté a dzsesszt és nem volt olyan énekes vagy zenész, aki ne került volna a hatása alá.
De jönnek sorban a többiek, Duke Ellington vagy Benny Goodman, aki Guttman Benő néven látta meg a napvilágot, és persze Billie Holiday, Charlie Parker, Miles Davis, Jelly Roll Morton, Dizzy Gillespie, Art Tatum.
Count Basie, Dave Brubeck, Artie Shaw és Ella Fitzgerald ugyanúgy helyet kaptak e vaskos könyvben, mint John Coltrane vagy Lester Young.
A JLX Kiadó által megjelentett zenei összefoglaló mű egyben felvillantja a huszadik századi Amerika történetét. Főképp persze azokat az éveket, amelyeket F. Scott Fitzgerald író a dzsessz korszakának nevezett.
Volt, amikor ez a zenei irányzat tartotta az emberekben a lelket a háború alatt, és volt amikor propagandafegyverként használták.
Része volt és lesz mindig a showbusinessnek, de beleszövődik az emberi jogokért és a mindennapi apró igazságtételekért folyatott harc története is.
