Dr. Báger Gusztávot, a Fejlesztési és Módszertani Intézet főigazgatóját kérdeztük erről, s általában a társadalom mételyének tartott jelenségről.
- Mit nevezünk korrupciónak? Hofi Géza egyik műsorában így definiálta:"Korrupció az, amiből engem kihagynak".
- Ma Magyarországon célszerű széles értelemben használni a korrupció fogalmát. Mindenféle megvesztegetési kísérletre figyelemmel kell lenni. Ebben az értelemben fogalmazhatunk úgy, hogy a korrupció privát előnyszerzés céljából tanúsított, előzetesen definiált jogi, vagy etikai szabályokba ütköző magatartás, amikor a személyek vagy csoportok a rájuk ruházott hatalommal visszaélnek. Ez az értelmezés egybevág az antikorrupciós koordinációs tanács - melyet a kormány hozott létre Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter vezetésével, egyben ő az elnöke - értelmezésével. A széles fogalomba beleértendő többek között az is, amit a köznyelv megkenésnek, lenyúlásnak mond.
Kérdésünkre, miszerint érdemes-e a korrupció ellen küzdeni, hiszen az élet minden területét behálózza, Báger Gusztáv egyértelmű igennel válaszolt. Küzdeni kell ellene akkor is, ha tudjuk, hogy a társadalom teljesen megszüntetni nem tudja. Háromezer éve is létezett, száz év múlva is találkozhatnánk vele. Kérdés az, hogy folyamatosan mennyire tudjuk lecsökkenteni oly mértékűre, amit a társadalom megtűrhet. A főigazgató a korrupció négy fő okát említette. Elsősorban: minél alacsonyabb az egy főre jutó jövedelem, annál nagyobb a korrupció, hiszen az emberek jövedelmük kiegészítése reményében könnyebben korrumpálhatók. A korrupció azonban függ a demokrácia, jogállamiság kiépítettségének mértékétől is. Legkisebb azokban az országokban, ahol a polgári értelemben vett demokrácia tényleg kiépült, mint például az észak-európai államokban. A diktatórikus társadalmakban kiterjedt korrupcióval találkozhatunk. Harmadik okként a társadalmi értékrend másságát emelte ki, hivatkozva az iszlám vallású országokra, ahol az ajándékozásnak, a baksisnak egészen más értelmezése van, mint hazánkban.
Nálunk érdekes kettősség alakult ki: nagyon érzékenyen reagálunk, ha korrupcióval találkozunk a politikai életben, viszont mindennapjainkban elfogadjuk, lásd a hálapénzt az egészségügyben, holott ez is egy fajtája a megvesztegetésnek. Végül: nem feledkezhetünk meg arról, hogy átmeneti társadalomban élünk. Elindultunk a szocializmusból, de még nem élünk igazi piacgazdaságban. Ez az átmenet táptalaja a korrupciónak - állítja a főigazgató.
- Milyennek mondhatjuk a magyarországi korrupciót, nemzetközi összehasonlításban?
- Magyarország közepesen fertőzött, semmiképpen sem akkora mértékben, mint azt sokan hiszik. Ezt nemzetközi felmérésekre hivatkozva mondhatom. Érdekes, hogy saját magunkat rosszabb színben tüntetjük fel, mint azt a helyzet indokolttá tenné.
- Milyen területekre jellemző leginkább a fertőzöttség?
- Elsők között kell szólni a pártfinanszírozásról. Tíz-tizenötszörösébe kerül egy-egy kampány, mint amit a pártok kimutatnak. A közbeszerzések területén szintén súlyos a helyzet. Van egy mondás: ha nyerni akarsz a pályázaton, vigyél magaddal két vesztest. Itt tulajdonképpen összejátszással találkozunk. Kritikus terület még a már említett hálapénz, de a rendőrségi lefizetéseknek, megvesztegetéseknek is van súlya. Felmerül a kérdés, kiknek lenne feladatuk a korrupció visszaszorítása? Talán az állami, kormányzati szerveknek, intézményeknek, a rendőrségnek, de az egész társadalomnak is. Önnevelési folyamatra volna szükség, ám az a közeljövőben aligha fog elkezdődni. Tehát gyors előrehaladást várni illúzió. Takács miniszter úr vezetésével átfogó stratégia készül még az év vége előtt, amely leírja, mit kell tennünk az elkövetkezendő öt-hat évben azért, hogy a korrupció mértéke csökkenjen. Bízom benne, hogy a terv eléri célját.
