A Magyar Transzplantációs Társaság elnöke elmondta: a harmincöt éves testvérek interneten kerestek lehetőséget a műtétre, ugyanis a nő már több mint egy éve hasi dialízisre szorult és öccse segíteni szeretett volna rajta. Így találtak rá a szegedi klinikára.
A beavatkozást megelőző vizsgálatok nagyfokú antigénegyezést mutattak, ez tette lehetővé a műtétet - mutatott rá. Az átültetést a múlt héten végezték el, mindketten jól vannak. A műtéteket egy alapítvány finanszírozta.
Szenohradszky Pál szerint az élődonoros szervátültetés Magyarországon nem túl gyakori, pedig a teljesen biztonságos beavatkozással sok ember életét lehetne megmenteni. A probléma elsősorban az, hogy a szervet felajánlók tartanak a műtéttől, ami azonban - tette hozzá - rövid beavatkozás és huszonnégy óra elteltével az adományozó már elhagyhatja a kórházat.
Mint elmondta, Magyarországon évente háromszáz szervátültetést végeznek, melyből csak tizenöt élődonoros. Ezzel az európai ranglista végén szereplünk. A skandináv országokban például nagyon népszerű a beavatkozás, az Egyesült Államokban pedig már a műtétek felénél közreműködnek a rokonok, barátok, illetve ismerősök. Amit Magyarországon el kellene érni az legalább a húsz százalék - tette hozzá a szakember.
Az élődonoros transzplantációt Magyarországon májátültetésnél is alkalmazzák, de már az élődonoros tüdőtranszplantáció is megoldható, bár ez még nem annyira elterjedt a világon.
A veseátültetéseknek a szegedi klinikán nagy hagyományai vannak: 1962-ben Kelet-Európában először itt hajtott végre élődonoros transzplantációt Petri Gábor professzor, 1979-ben pedig szervezett formában is megkezdődtek a transzplantációk. 2006 novemberében az ezredik vesetranszplantációt végezték el a Tisza-parti városban.
Szenohradszky Pál elmondta: most a cél a szív és a tüdőtranszplantáció szegedi meghonosítása, tüdőátültetésre ugyanis egy magyar-osztrák megállapodás szerint a magyar betegeknek Bécsbe kell utazniuk.
