Heinének nem fűlött a foga a pénzügyekhez, inkább jogot tanult és látogatta Hegel történelemfilozófiai előadásait (a filozófusról később szatirikus verset írt Doktrína címmel). 1825-ben áttért a protestáns vallásra és Harry keresztnevét Heinrichre változtatta. A lépésre leginkább az vitte rá, hogy zsidók ekkoriban nem vállalhattak egyetemi oktatói állást - saját bavallása szerint "megszerezte a belépőjegyet az európai kultúrába".
1821-ben jelent meg első verseskötete, amelyet 1827-ben az unokahúgai iránt érzett viszonzatlan szerelem kínjait megéneklő Dalok könyve követett. A könyv azonnal az irodalmi közönség kedvencévé tette, költeményeiben már felsejlettek az irónia elemei is. Prózai írásaiból az elegáns légiességgel megírt, irodalmi szintű útibeszámolói, az Utazás a Harz-hegységben és a Nordsee voltak a legsikeresebbek.
1831-ben elhagyta Németországot és Párizsban telepedett le, ahol szoros barátságot kötött az utópista szocialistákkal és Saint-Simon követőivel. 1835-ben hazájában megtiltották műveinek kiadását, ám ő a távolból is nyomon követte és kommentálta a német politikai élet eseményeit, élete végéig tudósított német és francia lapokat. Honvágy kínozta, amelyen iróniával igyekezett felülkerekedni, de 1843-44-ben titokban hazalátogatott beteg anyjához. Ennek emlékét őrzi Téli rege című poémája, amely fájdalmas emléke és egyben hazája politikai életének tárlata is. 1841-ben megnősült, de házassága alatt több romantikus kapcsolata is akadt, a legutolsó életének utolsó éveiben.
1845-től komoly gerincbántalmak tették elviselhetetlenné életét, valószínűleg multiplex szklerózisban vagy szifiliszben szenvedett. Utolsó nyolc évét félig vakon töltötte gyötrelmes "matracsírjában". Még így is figyelemmel kísérte az európai eseményeket és felfigyelt a magyar szabadságharcra, sőt Petőfi költészetével is megismerkedett, 1849 októberében című verse méltó emléket állít a magyar forradalomnak.
Heine 1856. február 17-én halt meg Párizsban, a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Legismertebb költeményeit Schumann, Schubertet, Mendelssohn, Brahms, Richard Strauss zenésítette meg. Verseinek egy része fordított utat járt be, s műköltészetből vált népdallá, mint például a Loreley, amely szerző nélkül, népdalként még a hitleri időkben is szerepelt a német tankönyvekben.
