A palota maradványaira közvetlenül a jeruzsálemi Óváros falain kívül találtak rá későbbi települések alatt, amelyeket eddig szintén elfedett a parkosított telek aszfaltja. Az ásatások színhelyével szomszédos a lejtőn épült arab Szilvan, ahol a tudósok által Dávid városának nevezett legrégebbi jeruzsálemi település maradványai találhatók.
A palota, amelyben raktárhelyiségek mellett lakóhelyiségek és rituális fürdők voltak, messze a legnagyobb építmény, amelyet a kétezer éve csak kizárólag szegények lakta Dávid városának területén valaha feltártak. Josephus Flavius (Kr.u. 37-94), a korabeli zsidó történetíró, aki írásaiban részletesen ismertette Jeruzsálemet, csak egyetlen gazdag családról, Heléna királynőéről tesz említést.
Josephus Flavius és más zsidó írások szerint Heléna abból a királyi családból származott, amely egykor a napjainkban Észak-Irakhoz tartozó Adiabenében uralkodott. Családjával együtt áttért a zsidó hitre és a Kr.u. első század első felében Jeruzsálemben telepedett le. Helénáról elismeréssel emlékezik meg a Misná, a judaizmus szóbeli hagyományainak gyűjteménye: dicséri a jeruzsálemi szegények iránti jóságát, valamint azt, hogy anyagilag támogatta a második jeruzsálemi Templom felépítését, amely palotájától alig néhány száz méterre állt. Helénát nem messze a Templomtól temették el impozáns sírba. Napjainkban róla elnevezett utca található Jeruzsálem belvárosában.
"Nagy a valószínűsége annak, hogy a palota Heléna családjának tulajdonát képezte, egyszerűen azért, mert egyetlen más épület még csak meg sem közelíti annak történelmi leírását" - mondta Doron Ben-Ami, az Izraeli Régészeti Hivatal szakembere.
A palota abban az időben épült, amikor Jeruzsálem a rómaiak által uralt Júdea fővárosa volt. A Templommal és Jeruzsálemmel együtt rombolták le, amikor a rómaiak kétezer évvel ezelőtt, 70-ben a zsidó lázadást leverték.
