Harsányi Iván, a Pécsi Tudományegyetem emeritus professzora, a XX. századi spanyol történelem kutatója két dokumentumot is említett annak bizonyítására, hogy valóban Robert Capa (1913-1954), a magyar születésű, világhírű fotóriporter eredeti fotójáról van szó.

Az egyik: A köztársaságiak oldalán harcoló ezred veszteséglistáján 1936. szeptember 5-én - amikor Capa a fotót készítette - egy személy szerepelt, mégpedig Federico Borrell García. A másik bizonyíték az azonos bőr tölténytartó, amelyet a halott és az ezred valamennyi harcosa viselt.
Spanyolország keleti részéből, Alicante megyéből, Alcoyból érkezett az anarchista ezred Córdoba közelébe, hogy Cerro Muriano községnél védje a köztársasági frontot. Mario Brotóns Jorda egykori milicista, aki 14 évesen harcolt az alcoyi ezredben, fölismerte a képen társát, földijét, Federico Borrell Garcíát, akit Tainonak becéztek, sőt tudott az elesett milicista öccséről, Evaristóról is, aki 13 évesen szintén az ezredben szolgált. Brotóns személyesen fölkereste Alcoyban a fotóval Evaristót, aki minden kétséget kizáróan fölismerte Capa képén a saját bátyját.

Brotóns maga abban biztos volt, hogy a halott milicista az ő ezredük harcosa volt, hiszen ugyanazt a bőr tölténytartót viselte, mint ő és az ezred valamennyi tagja. Parancsnokuk ugyanis az alcoyi műhelyben mind a 300 fegyveresnek azonos tölténytárat készíttetett.

Ricardo Bano alcoyi történész kérésére az idős milicista kutatásokat végzett a köztársasági hadsereg iratait őrző levéltárban, és megtalálta ezredük jelentéseit. Ezekből megállapította, hogy 1936. szeptember 5-én Cerro Murianónál egy halottjuk volt: Federico Borrell García.
Harsányi Iván megjegyezte, hogy mindez tudható volt és el is hangzott 1996. októberében Madridban, amikor a nemzetközi brigádok még élő 350 tagja jubileumi találkozóra gyűlt össze. A történetet akkor megírta az El Mundo című spanyol napilap is.

"Az 1936-39-es spanyol polgárháború történetéből nagyon sok olyan nézet tartja magát, amelynek igazságtartalma enyhén szólva is fogyatékos. Az egykori köztársasági hadsereg harcosainak családjai ugyanis 1939 után nem mertek kutatni hozzátartozóik után, mert tartottak a megtorlástól" - mondta a professzor.

A magyar történész a bulvár burjánzásával, a feltűnési vággyal magyarázta, hogy a 80-as évek közepétől időről időre egyesek azt állítják: Robert Capa egyik legismertebb képe, A milicista halála hamisítvány. "Ezek a föltevések azután rendre megdőlnek" - tette hozzá.

Robert Capa Friedmann Endreként látta meg a napvilágot 1913-ban Budapesten. Fényképészetet tanult, Berlinben, majd Párizsban dolgozott. Szellemes társalgó volt, imádták a nők, olyan hírességek zsongták körül, mint nagy szerelme, Ingrid Bergman filmcsillag, s barátai közt volt Hemingway és Steinbeck amerikai író, s Picasso, a spanyol festő.

Haditudósító lett a spanyol polgárháborúban, s A milicista halála című képe világhírt hozott számára. A II. világháború idején, 1941 és 1945 között Capa az amerikai hadsereg tagjaként megörökítette a többi között a szövetséges haderő szicíliai és normandiai partraszállását. Utolsó fotóriportjait az indokínai harcokról készítette. 1954-ben a vietnami Thai Binhben aknára lépett és szörnyethalt.

Robert Capa hagyatékában 70 ezer negatív van, 88-at a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban őriznek.