Lendvai kiállítása a történeti múzeumban

Passuth Krisztina művészettörténész a tárlat megnyitóján kiemelte: Levendel László gyűjteményéből az európai iskola hagyományait továbbvivő, a 60-as évek hivatalos művészeti szemléletétől eltérő munkákat állították ki a BTM-ben.

"A kollekció a figuratív és az elvont, absztrakt ábrázolás határmezsgyéjén ingadozik" - fogalmazott a művészettörténész.

Felhívta a figyelmet arra, hogy Lorányi Judit, a kiállítás kurátora a gyűjtemény elrendezésével a magánlakásban felakasztott képek hangulatát próbálta megidézni.

Lorányi Judit az MTI-nek nyilatkozva elmondta: mások mellett Anna Margit, Bálint Endre, Ámos Imre, Vajda Lajos, Gyarmathy Tihamér festőművészek és Jakovits József szobrászművész alkotásai láthatók a tárlaton, amelyet január 28-ig látogathat a közönség.

Felidézte, hogy Levendel László halála után gyermekei 25 évre helyezték letétbe édesapjuk gyűjteményét a fővárosi képtárban, azzal a feltétellel, hogy a kollekcióból évente kiállítást rendeznek a BTM fiókintézményében, a Kiscelli Múzeumban.

Levendel László (1920-1994) túlélte a munkaszolgálatot, a bori koncentrációs tábort, az "erőltetett menetet", 1944. végén Bajáról megszökött és Szegeden beiratkozott az egyetemre. 1951-ben a koncepciós perek idején, nehéz körülmények között kezdte meg orvosi pályáját: büntetésképpen a Hódmezővásárhely melletti Kútvölgyre helyezték, ahol többnyire gyógyíthatatlan tüdőbetegeket ápoltak. 1952-től haláláig az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben dolgozott.
A betegközpontú orvoslás és a pszichoszomatika egyik megalapítója Magyarországon, az asztma egyik ismert kutatója, a betegség ellátásának és gondozásának újítója. Emellett főként a tüdőbeteg alkoholisták gyógyításával foglalkozott. Kezdeményezője és munkatársa volt a társadalmi beilleszkedési zavarokat vizsgáló kutatási programnak, amely először nézett szembe a magyar társadalom deviáns megnyilvánulásaival, ezen belül az öngyilkossággal és az alkoholizmussal. Az ő kezdeményezésére hozták létre az Országos Alkohológiai Intézetet, amelynek haláláig igazgatója volt.