A tudósok szerint az első áldozatok között ott lesz a világ legnagyobb egybefüggő korallszigete, az ausztráliai Nagy-korallzátony és a Karib-tenger koralltelepei is.

"A klímaváltozás sokkal hamarabb hat a korallra, mint ahogy eddig gondoltuk" - mondta Ove Hoegh Guldberg kutatásvezető. "Jelentősen mérsékelni kell a széndioxid emissziót, méghozzá azonnal, különben valóság lehet a rémálomból; még ebben az évszázadban elpusztulnak a korallzátonyok és minden, ami tőlük függ."

A sziklakertre hasonlító érzékeny, összetett víz alatti szerkezeteket apró állatok, korallpolipok építik. Halak és más tengeri élőlények egész sorának biztosítanak élőhelyet és védik a partvonalat a nyílt tenger vad hullámaitól.

A korall gazdasági szerepe is jelentős. A The Nature Conservancy természetvédő szervezet becslése szerint Ausztráliától a karibi térségen át Florida Keys-ig világszerte évi 375 milliárd dollár (64 ezer milliárd forint) bevételhez juttatja a turizmust és az élelmiszeripart, a korallzátony ráadásul a rák és más betegségek elleni új gyógyszerek lehetséges tárháza is.

A polipok kalcium-karbonát kiválasztásával építik a zátonyok kőkemény talapzatát. A korall évente alig egy centimétert nő és a lassan-lassan terebélyesedő struktúrákat könnyen tönkretehetik a felettük elsüllyedő hajók vagy a nagy viharok. Sok más veszély is fenyegeti a korallzátonyokat, így például a szénsav.

Az ausztrál kutatók számítógépes modellvizsgálatok alapján készítettek előrejelzést az világtengerek kémiai összetételének várható változásairól. Szerintük a légkörbe jutó széndioxid harmadát elnyelik az óceánok, ami fékezi a felmelegedést, viszont szennyezi a tengervizet.

A széndioxid és a víz együtt szénsavat termel, és az üdítőitalok kellemes pezsgését okozó anyag miatt csökken a korallképződésben kulcsfontosságú karbonátion-sűrűség.

Jelenleg 380 ppm (parts per million - milliomod rész) a széndioxid-koncetráció szintje a légkörben, de ahogy az emberi tevékenység következtében nő a kibocsátás, úgy a koncentráció is gyorsan emelkedik.

Ha a trend tartós marad, akkor 2100-ban már egészen 880 ppm-ig kúsznak a műszerek mutatói, de a korallzátonyok akkor sem élnék meg az évszázad végét, ha a koncentráció stabilizálódna az 550 ppm-es szint körül, amire csak koncentrált nemzetközi erőfeszítésekkel lenne esély.

"Globális vészhelyzetről van szó" - mondta Hoegh-Guldberg. "2015-re csökkenteni kell a CO2-szintet." A biológus szerint az ausztrál és a karibi zátonyok vannak a legnagyobb veszélyben, mert a karbonátion-koncentráció egyébként is alacsony "és hamarabb éri el a kritikus tartományt."