Ha csak a szigorú számokat nézzük, akkor a következők állapíthatók meg rögtönzött közvélemény-kutatásunkból (lásd a kapcsolódó írást): nyolcan mondták azt, hogy bizonytalanok, mert nem látják át a Kormány javaslatát, nyolcan ellenezték a tervezett reformot (közülük hárman ellenzéki politikusok), négyen támogatták (közülük ketten kormánypárti politikusok), ketten pedig nem foglaltak állást. Bár közvélemény-kutatásunk messze nem reprezentatív, azért bizonyos arányokat szerintem jól mutat az egészségbiztosítási rendszer átalakításáról kialakult véleményekről. Ami viszont még a számoknál is többet mond az a vélemények tartalmi oldala, és az, hogy kikhez köthetők az egyes vélekedések.

Az, hogy a megkérdezett ellenzéki politikusok közül jelenlegi formájában mindenki ellenezte a biztosítási rendszer átalakítását, az nem meglepő. Az viszont már annál inkább, hogy egyes MSZP-és politikusok, vagy például a balosnak tartott közszereplő, Verebes István meglehetősen bizonytalan volt az új rendszer helyességét illetően. Mécs Imre például egyenesen azt mondta, hogy nem folytak szakemberek bevonásával megfelelő szakmai viták az egészségügyi reform kapcsán, és hozzátette, hogy ő nem is a pénztárak, hanem a szolgáltatók versenyében látná a magánosítás lehetőségét. A szintén szocialista Tabajdi Csaba pedig annak adott hangot, hogy a tervezet egy sajátos magyar megoldás, aminek a hatékonysága csak a működés során fog megmutatkozni. Vagyis sem Mécs, sem Tabajdi nem állította minden kétséget kizáróan, hogy a Kormány a lehető legjobb megoldást dolgozta volna ki. Márpedig ha ők bizonytalanok, akkor nem csoda, hogy az emberek is azok.



A vélemények több, a médiában így, vagy úgy már megjelent csomópont köré összpontosulnak. Ilyen csomópont a tájékozatlanság, és a félretájékoztatás kihangsúlyozása; a külföldi példák felemlegetése; a biztosítók kérdésének összemosása a vizitdíjjal, a kórházak bezárásával, és az ágyszámok csökkentésével; illetve csomópontnak tekinthető a kérdés átpolitizáltsága, és az ebből fakadó átláthatatlansága; valamint a rendszer kettőssége is.

Az egyik leghangsúlyosabb probléma a tájékozatlanság, illetve a félretájékoztatás problémája. Ezt a kérdést így vagy úgy szinte mindegyik megszólaló érintette. Szolnoki Péter a Bon-Bon együttes frontembere - aki alapvetően egyetért a reform szükségességével – például a következőket mondta: „A reformról az a véleményem, hogy az emberek nem látnak bele, és ez vele a legnagyobb baj.” Ehhez csatlakozott Korda György („a kérdés nagyon nehéz, mert nincs egy olyan részletes felvilágosítás, ami megmutatja, hogy mi a jó, és mi a rossz”), Horváth Ferenc sportriporter („nagy probléma, hogy szerintem még azok sem látják át a rendszert, akik szavaznak róla, innentől kezdve én sem látom át”), és Dr. Domonkos Tamás orvos is („ráadásul a betegek nincsenek is kellőkép felvilágosítva, mint ahogy mi orvosok sem). A félretájékoztatás problémáját kormánypárti politikusok, Filló Pál és Ungár Klára vetették fel. Filló Pál szerint „szó sincs arról, hogy több-biztosítós modell lépne be, hiszen állami felügyelet alatt marad az egész rendszer, tehát más a helyzet, mint ahogy eddig tévesen, a sajtóban megjelent.”
Hasonló véleményen volt Ungár Klára is: „Annak ellenére, hogy ezt azt elmúlt években mindenki úgy használta, hogy több-biztosítós modell, ezeket úgy hívják, hogy pénztárak. Tehát több-pénztáras modell.” Ezzel kapcsolatban azt azért meg kell jegyeznünk, hogy a reformok kommunikációjáért elsősorban a kormány felelős. Tehát ha az emberek nem látnak át egy készülő törvényjavaslatot, vagy nincsenek megfelelően tájékoztatva, az kizárólag a kormány felelőssége, és nem a médiáé, a kormánynak ugyanis mindenkor irányítania kell egy politikai diskurzust. Amennyiben az irányítás kicsúszik a kezéből, akkor a törvény könnyen átláthatatlanná, a hétköznapi ember számára érthetetlenné válhat, mint ahogy az jelen esetben is történt.