A leves és az eper
A világ teljes epertermése az amerikai eperszükséglet mindössze 5 százalékára lenne elegendő - olvasható a nemrég megjelent könyvben, amelynek címe: A leves hazudik. A különbség az élelmiszeriparban használatos, mesterséges aromákkal hidalódik át.
2007. december 19. szerda 08:46 - Hírextra
Az eperfagylaltok, joghurtok, torták előállításához eperaromát alkalmaznak, amely egy ausztrál fa fűrészporából készül. De másképpen is lehet imitálni ezt a gyümölcsöt: némi vörös áfonyát különféle aromák segítségével átképeznek eperré, de cseresznye, őszibarack és narancs is készülhet ily módon - olvasható Hans-Ulrich Grimm könyvében.
A vörösáfonya ráadásul sokkal jobban bírja a gépi feldolgozást, a sütést és a mélyhűtést, mint a többi gyümölcs. Ha ez az imitátum is drágának bizonyul, akkor szőlőlével vagy céklalével próbálják fenntartani a látszatot - olvasható a Benda Judit által fordított könyvben.
Az élelmiszerlobbi ezt többnyire titkolja, miközben évente eurómilliárdokat költ az álanyagokból készített étel- és italreklámokra.
Az ipar ma mindent felhasznál - a krumplihéjat, a korpát, a kakaóhéjat, a gyümölcspréselés maradékát és más gyártási hulladékot - és mindent átalakít. Egy amerikai élelmiszermérnök sovány tejporból, zselatinból, vízből és festékből tökéletes tükörtojást sütött serpenyőben.
Elképesztő kísérletek alanyai ma a világ fogyasztói: madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán - állítja Hans-Ulrich Grimm. Miközben senki sem merné megtenni, hogy benzin helyett természetazonos benzinaromát és vizet töltsön az autójába, az élelmiszerrel és az emberi szervezettel ezt nap mint nap megteszik a gyártók.
Az ételek szép új világa alcímet viselő kötet élelmiszervegyész szerzője lerántja a leplet az ipar olcsó trükkjeiről és afféle mottóként megjegyzi: "Ha ételeink csak olyanok mintha, olyan az ízük, mintha és olyan az illatuk, mintha - akkor a szervezetünk is csak úgy fog működni, mintha..."
Forrás: MTI