Az Országgyűlés meglehetősen vérmentesen, csendben megszavazta 325 igen, 5 nem és 14 tartózkodás ellenében az unió lisszaboni mesterkonyhájában kifőzött alapszerződést, amely olyan jelentőségű dokumentum lehet, mint a schengeni, vagy a 2000-es nizzai, vagyis újabb alapokra helyezi az államszövetség működését. Módosítja a hatályos EU- és EK-Szerződést, ám nem lép azok helyébe. Egész pontosan mi is fog megváltozni? A reformok megértéséhez ismernünk kell a legfontosabb uniós szervek szerepét, működését is.

Mennyit ér a jó Tanács?

A szerződés egyik irányelve volt a központi döntéshozatal demokratikusabbá tétele, ezért megváltoztattak az unió legfontosabb irányítószervének, a Miniszterek Tanácsának jogalkotási mechanizmusát: bevezették itt is a kettős többség elvét. Eszerint egy javaslat akkor megy át a testületben, ha azt a tagállamok 55%-a és az uniós lakosság 65%-a támogatja. Ez az újítás viszont csak 2014 novemberétől lép majd életbe.



További intézményi reformot jelent az uniós csúcsszerv, az Európai Tanács (nem összetévesztendő a fent említett másik testülettel!) elnöki tisztségének megszilárdítása. Az Európai Tanács a tagországok állam- és kormányfőit magába foglaló konferencia, amely évente több alkalommal gyűlik össze. Eddig elnökét rotációs rendszerben, fél éves időtartamra jelölték ki, jelenleg a portugál Jose Socraté tölti be. A mostani változtatás azonban két és fél éves időtartamúra nyújtaná az elnök mandátumát, és megválasztását a Tanács tagjaira bízná. Az elnök viszont továbbra sem rendelkezik majd döntési jogkörrel. Miért is érdekes ez? A Tanács ugyanis a legfontosabb elvi állásfoglalásokat hozza meg, vagyis a közös uniós politika arculatát alakítja ki. Innentől kezdve sokkal erősebb tagországi lobbi indulhat az elnöki pozíció megszerzése érdekében, hiszen két és fél év alatt azért lehetőség nyílik a közös politika nagyobb manőverei is.

Beszólhatunk a zuniónak!

Minden uniós állampolgárt, így minket is érint az a módosítás, amely alapján egymillió aláírást összegyűjtve bárki kezdeményezheti egy-egy törvény megalkotását az Európai Bizottságnál. Ez a testület különleges intézmény, egyszerre terjeszt elő jogszabályokat, és ellenőrzi azok betartását is. Végrehajtó szervnek szokták titulálni, ám ennél jóval több feladat hárul rá: önmagában kezdeményezhet uniós jogszabályokat, és az Európai Parlament is felkérheti erre. Ennek a szervnek a létszáma a tagországok számának kétharmadára csökken, vagyis sokkal értékesebbé válik egy-egy képviselői szék benne. Sőt, az uniós alapszerződések (így a mostaninak is) érvényesülése felett őrködik. S ezentúl, ha egy-egy jogszabály-kezdeményezés mögé egymillió uniós polgár sorakozik fel, azt a Bizottság be fogja terjeszteni a Parlamentnek.

Nem jelent ugyan jelentős változást, ám stabilabb működést eredményezhet ama cikkelye az alapszerződésnek, amely 750+1 főben maximálja az Európai Parlament létszámát. Jelenleg 785-en tagjai a Brüsszelben és Strasbourgban ülésező döntéshozó fórumnak, amely 496 millió uniós állampolgár érdekeit képviseli. A jelenlegi létszámlimit újabb kormányközi tárgyalásokhoz vezethet, mert jelenleg az egyes országok kvótái kölcsönös egyezmények eredményei, nincs központi szabályozás erre. Figyelembe veszik többé-kevésbé a lakosságszámot, de például a nagyon kicsi tagországok jelenleg felülreprezentáltak (Ciprus, Málta, Szlovénia stb.).

Sokkal fontosabb az Európai Parlamentet érintő másik reform, amely alapján a tagállamok polgárai által közvetlenül választott uniós képviselők az Európai Tanáccsal egyenlő mértékben szólhatnak bele a jogszabályalkotási folyamatba. Ez az úgynevezett együttdöntési eljárás bevezetésének köszönhető. Érdekes, hogy az Európai Bizottság elnöke, Barroso is ezt emelte ki a reformok közül: szerinte a Parlament jogkörének kiterjesztése a demokrácia és a közösségi módszer megerősítését jelenti.

Örömóda nincs, és ha nem tetszik, szevasz

Fontos kiemelni, hogy a lisszaboni kontraktus értelmében a nemzeti parlamentek súlya is megnövekedik: jobban bekapcsolódhatnak az EU munkájába, különösen annak az új mechanizmusnak köszönhetően, amelynek révén folyamatosan nyomon követhetik, kizárólag azokban az esetekben kerül-e sor uniós szintű fellépésre, amikor az eredményesség szempontjából ez ígérkezik a legjobb megoldásnak. Ez a szubszidiaritás elvének érvényesítését jelenti, vagyis, hogy minden problémáról a lehető legközvetlenebb (helyi) szinten kell dönteni az átláthatóság miatt.

Az alapszerződés újra megerősítette az unió alapját jelentő négy szabadságot (személyek, tőke, szolgáltatások és áruk szabad áralmása), és az EU-s chartában deklarált szabadságjogokat is. Kivették belőle ugyanakkor a szimbólumokra (Örömóda, EU-zászló) való hivatkozást az „alkotmánytalanítás” jegyében. Érdekesség, de ez a dokumentum rögzíti először azt, hogy egy tagország akár ki is léphet a szövetségből.

Gyors menet volt

Összességében a lisszaboni alapszerződés az EU további egységesülését, demokratizálódását vonhatja maga után, ami egyúttal kifelé egy egységesebb arculat kialakulását is jelentheti. Ez azonban csak akkor valósul meg, ha minden tagállam ratifikálja a szerződést, amit a szakértők 2008 közepéig valószínűsítenek. Hazánk parlamentje a tagországok közül elsőként hagyta jóvá a szöveget, ami abból a szempontból visszás, hogy nem előzte meg társadalmi-közéleti vita az elfogadását, elsikkadt a TB-reform körüli csatározások mellett. Pedig súlyát tekintve legalább annyira fontos, mint az egészségprivatizációs jogszabály.



Főleg, és ez is kevés publicitást kapott, hogy alkotmánymódosításra is kényszerültünk miatta: ezentúl senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan bűncselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog vagy a „szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában közreműködő” más állam joga szerint nem volt bűncselekmény.

Egészen világos, hogy új korszakot nyit az unió életében az alapszerződés. Hogy mennyiben befolyásolja életünket, arra az elkövetkező évtized ad majd választ. Egy biztos: nem érdemes lemaradnunk.