Miksa bajor herceg és Mária Ludovika hercegnő harmadik gyermeke hét testvérével Possenhofen kastélyában nevelkedett, jól lovagolt, úszott, hegyet mászott és apjához hasonlóan fütyült az etikettre. 1853-ban elkísérte édesanyját és nővérét, I. Ferenc József osztrák császár jövendő jegyesét Ausztriába, ám a találkozón a fiatal uralkodó a kiszemelt menyasszony helyett a tizenöt éves Erzsébetbe szeretett bele.
A Habsburg-dinasztiában szokatlan szerelmi házasságot 1854. április 24-én kötötték meg Bécsben. Erzsébet egy olyan világba csöppent, ahol a külsőség és a származás volt a legfontosabb, aminek nem tudott és nem is akart megfelelni. Magányát csak növelte az udvar ellenséges viselkedése, egészségét megviselte, hogy négy év alatt három gyermeket szült, Rudolf, a várva várt trónörökös harmadikként, 1858-ban jött a világra. Amikor elsőszülöttje, Zsófia alig kétévesen meghalt, a lesújtott császárné egészsége egyre romlott, nem akart enni, kedélye depresszióssá vált. Orvosa Madeirára küldte gyógyulni, ezután Korfu, Velence, Bad Kissing következett, majd Bécs helyett inkább apja bajorországi kastélyába utazott.
A távol töltött évek alatt Erzsébet megváltozott: határozott és öntudatos lett, ráébredt szépségére és az abban rejlő erőre, és megtanulta érvényesíteni akaratát. Bizalmasa, a kecskeméti köznemes Ferenczy Ida ismertette meg vele Andrássy, Deák, Széchenyi kiegyezéspárti eszméit, s Sissi az uralkodónak írt több levelében is a kiegyezés mellett érvelt. Az 1867-es kiegyezés létrejöttekor hihetetlenül boldog volt, Ferenc József 1867. június 8-i koronázásakor a magyarok rajongásig szeretett királynéja lett. Az ország - régi hagyomány szerint - ajándékot adott a királynak: a gödöllői Grassalkovich kastélyt. E hely Korfu mellett Erzsébet igazi otthonává vált, aki kedvelte a magyarokat, megtanulta nyelvünket, s a gödöllői kastély lovardája is segítette ambícióját, hogy ő legyen Európa legkiválóbb hölgylovasa.
Rudolf trónörökös 1899-es öngyilkossága teljesen lesújtotta, ezután mindig feketében járt. Korfu szigetén méregdrága kastélyt építtetett Achileion néven, s életének hátralévő éveit egyre magányosabban, depressziótól űzve, inkognitóban utazgatva töltötte. Ezt tette 1898. szeptember 9-én is, amikor Hohenembs grófnőként jelentkezett be az egyik genfi szállodában. Másnap udvarhölgyével a kikötőbe igyekezett, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni mellébe döfött egy tűhegyes reszelőt. A császárné még felszállt a hajóra, s csak ott lett rosszul, másfél óra múlva a szállodájában halt meg, 1898. szeptember 10-én.
Európa legszebb királynéjának halála megrendítette a világot. Hatalmas temetése volt, a magyar országgyűlés törvénybe iktatta emlékét. A főváros köztéri szobrot állított emlékezetére, utcákat, tereket, Duna-hidat neveztek el róla. Legendája élő maradt.
