Legszívesebben mindenkivel beszéltem volna legalább egy percet. Mindenkihez van egy olyan kérdés, amire szeretném tudni a választ. Például a jelen sportolói mennyire fáradtak, a múlt nagyjai hogy vannak, mit csinálnak. Ha mindenkit nem, is de néhányukat sikerült elkapni. Érdekes, hogy körülöttük még ezen az estén sem zsongtak az újságírók, nem üldözte őket fotósok hada. Szépen, csendben, igazi emberként viselkednek, úgy, ahogy csak a legnagyobbak képesek.

Polyák Imre. Az első! 1958-ban ő lett az első, az akkor első ízben megrendezett Év sportolója gálán. Akkor persze még jóval szerényebb körülmények között, kevesebb felhajtással. Imre bácsi jól tartja magát. 1932-ben született. Kötöttfogású birkózóként 1952 és 1964 között tizenkét bajnoki címet szerzett. Az 1952-es helsinki olimpián, az 1956-os melbourne-i olimpián és az 1960-as római olimpián ezüstérmes. 1962-ben Toledóban világbajnok, majd az 1964-es tokiói olimpia bajnoka volt. 1965-től az Újpesti Dózsa edzője, a birkózószakosztály vezetője, végül szaktanácsadó. A magyar birkózó válogatott mellett is dolgozott.

Mennyivel másabb a mostani birkózás, mint az, amit még ön csinált?

A birkózás, mint sport sokat nem változott azóta, hogy én abbahagytam. A küzdősportágak magukban hordozzák a tartós dolgokat. Ha a szabálymódosításokat vesszük figyelembe, az valakinek jó, valakinek nem. Egy biztos, és az bármilyen szabálytól független: mindig a jobb birkózó győz.

Figyelemmel kíséri a versenyeket?

Hogyne! Nyugdíjasként ráérek kijárni a mérkőzésekre, és öröm nézni ezeket a fiatalokat. Bár az igazi tehetség elég kevés és ez baj. Van kettő, három de csapat szempontjából ez nem elég. Legalább hat, nyolc kéne, hogy igazán sikeresek legyünk ebben a sportágban.

Ha most kéne sportágat választania, maradna a birkózásnál?

Igen. Nekem ez volt az életem és most is az.

Gyarmati Andrea. 1970, 1971, és 1972. Háromszor egymás után választották az év legjobb női sportolójának. 1967-ben nyerte első országos bajnoki címét, és már tizennégy évesen a magyar válogatott tagja lett. Részt vett az 1968. évi nyári olimpiai játékokon, ahol két ötödik helyezést ért el. A hetvenes évek elejére a magyar úszósport meghatározó egyéniségévé vált, összesen huszonnyolcszor nyert magyar bajnoki címet, 100 és 200 m-es pillangóúszásban, illetve hátúszásban tizenöt Európa-rekordot és egy világrekordot állított fel. Az 1972. évi nyári olimpiai játékokon a 100 méteres pillangóúszás középfutamában világcsúccsal győzött, a döntőben azonban rossz rajt miatt a harmadik helyen végzett. Az aktív sportolástól 1975-ben vonult vissza. 1982-ben megkapta a Magyarország örökös úszóbajnoka címet, 1995-ben az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották.

Megkérdezném, hogy mikor volt utoljára úszó eseményen, de sejtem a választ…

Igen, lent voltam a debreceni rövidpályás úszó EB-n és nagyon elégedett voltam a látottakkal, boldog voltam, hogy ilyen jó eredményeket produkáltak a fiatalok.

Nem érez némi csalódottságot, hogy Cseh Laci fényes eredményei ellenére is, csak a negyedik lett az év sportolója választáson?

De igen, ám azt gondolom, hogy ez most az ünneplés időszaka és nem arról kell beszélni, hogy mi nem jó. Remélem az olimpia után ott lesz Laci is a dobogósok között. Nagyon nehéz lehetett dönteni, mert nem lehet összehasonlítani ezeket a sikereket. Amit a Talmácsi csinált, az valóban nagyon nagy dolog. A rövidpályás úszó EB nem egy világbajnokság, ez köztudott, de vitathatatlan, hogy Laci sikerei mögött is kemény munka van.

Fábián László. Úszóként kezdte, majd az öttusánál kötött ki. Nemzetközi szintű eredményeket öttusázásban és párbajtőrvívásban ért el. Öttusázásban 1981-től 1995-ig, vívásban 1987-től 1990-ig volt tagja a magyar válogatottnak. Két olimpián vett részt, 1988-ban Szöulban tagja volt a Fábián László, Mizsér Attila, Martinek János összeállítású magyar öttusázó csapatnak és a párbajtőrcsapat tagjaként is hatodik helyezést ért el. 1989-ben egyéniben és csapatban is, 1987-ben és 1988-ban csapatban volt év legjobbja. Az aktív sportolástól 1996-ban vonult vissza.

Hogyan értékeli az idei öttusa szereplést?

Szokásos olimpia előtti év volt. Voltak szép, páratlan eredmények és voltak tapogatózások, akik még próbálják megtalálni, hogy hogyan lehetnének jobbak jövőre.

Az utánpótlással hogy áll a mai öttusa sport?

Vannak sportágak, amik nagyon jól állnak, de ha az öttusát nézzük, ott kicsit bajosnak érzem a helyzetet. Évek óta egyre rosszabb. Bízom benne, hogy előbb utóbb az egyesületek, szövetségek is átlátják, hogy mire van szükség. Ezek a szép eredmények, érmek nem lesznek hosszú távúak, ha nem lesz, aki nyerjen. Nálam egyértelmű, hogy Horváth Viktor kapná az Év sportolója díjat: olimpiai számban világ-, és Európa-bajnok egy évben, úgy gondolom ez önmagért beszél. De Talma világraszóló sikere és ennek média értéke most előbbre való. Nála is nagyon jó helye van ennek az elismerésnek, mint ahogy Kulcsár Krisztián is megérdemelte volna. És Cseh Laciról még nem is beszéltünk, aki az első háromba sem került be.

Kolonics György. „Kolo” nem kifejezetten az a szószátyár típus, viszonylag ritkán jelennek meg vele többoldalas interjúk, viszont az eredményei beszélnek helyette. Az egyik legeredményesebb, legtapasztaltabb magyar kenus, aki világ- és Európa bajnoki érmek sokaságát tudhatja magáénak. Az atlantai olimpián egy arany - és egy bronzérmet szerzett Horváth Csaba párjaként. Sydney-ben 500 méteren egyéniben lett olimpiai bajnok. Sydney után Kozmann György személyében újabb társat választott. Athénban kellemes meglepetésre az értékes harmadik helyen végeztek, majd 2006-ban, a hazai világbajnokságon a legjobbak voltak. Most az ötödik olimpiájára készül

Ez a gála, már csak egy ráadás így év végén – mondta Kolonics. A lényeg, hogy a világbajnokságon sikerült 500 méteren nyernünk. Nekünk egyszer kell jól menni az évben, ha ott sikerül, akkor az egész év jónak mondható. Ez a kis ünneplés, ami most a jubileum kapcsán még nagyobb hangsúlyt kapott, talán ki is jár minden sportolónak, akik küzdöttek, hajtottak egész évben. Jövőre olimpia, a felkészülésünk jól halad, bár ezt le is kell kopognom, hiszen a sérülés, betegség lehetősége mindig fennáll. Ha az előírt edzéseket végrehajtjuk, akkor az eredmény csak rajtunk múlik.

Cseh László. A tavalyi év legjobbja. Négy és fél éves korában tanult meg úszni, mindjárt a Spartacusban kezdett. Gyermekkorában kiderült, hogy asztmás. Vizsgálatok szerint a tüdővolumene jóval kisebb versenytársainál, emiatt számára még nehezebb az úszás. 2001-ben egy térdsérülés nehezítette pályafutását, ami miatt hónapokig nem tudott edzeni. Hamar behozta a lemaradását, 2002-ben megszületett az első nemzetközi sikere is, a riesai rövidpályás Európa bajnokságon bronzérmes lett 400 méter vegyes úszásban. Innentől kezdve folyamatosan jó eredményeket ér el. 2004-ben az athéni olimpiára, mint az egyik fő éremesélyes készült, ám egy baleset keresztül húzta számítását. Az a fránya balatonfűzfői lépcső… Napokig a Sportkórházban feküdt, műtéteket hajtottak rajta végre. Aránylag hamar felépült, de az edzések kimaradása miatt komoly hátrányt szenvedett. Az olimpián állapotához képest így is kitűnő eredményeket ért el, egy bronzérmmel, illetve egy 4., 6. és egy 7. helyezéssel fejezte be a versenyeket. Azóta újra magára talált, mi sem bizonyítja jobban, mint a decemberi éremhullás Debrecenben.

Cseh Lacit még az eredményhirdetés előtt kérdeztem, hogy van-e benne hiányérzet, hogy csak a negyedik helyen végzett a voksoláson. Az ifjú úszó tőlem értesült, hogy ő lett a negyedik, ettől függetlenül nem zavarta a dolog.

A december valahogy mindig kimarad – kezdte Cseh László. Az eredmények, amiket a medencében értem el sokkal fontosabbak. Jövőre olimpia, most már arra kell koncentrálnom. A jövő évi Európa-bajnokság, nagyon rossz időpontra esik, mert teljesen kettévágja az olimpiai felkészülést, de mindent megteszek, hogy a lehető legjobb eredményeket érjem el 2008-ban is.