Hogy érzed magad itt a kádban?

Köszönöm, jól. Szeretem az ünnepeket; ilyenkor megnő az érdeklődés irántunk, ami nagyon hízelgő. A víz is kellemes; pont jó a hőmérséklete, és nem is olyan mocskos, mint a Duna.

De nem zavar, hogy főleg így karácsony táján sokan nem mint házikedvencre, hanem mint táplálékra gondolnak rád?

Nem. Ez a halak sorsa. Egyébként pedig korántsem biztos, hogy aki sütnivalóként érkezik, úgy is végzi. Én például már nyolc éve úszkálok itt a kádban; ünnepi fogásnak vásároltak még 1999-ben, de aztán úgy megszerettek, hogy végül mégsem ettek meg.

Nálatok, halaknál van-e hagyománya az ajándékozásnak?

Persze. A karácsony nem csak az embereké. Ilyenkor mi is több halpénzt költünk, mint általában, hogy meglepjük szeretteinket. Csigákból készített ékszereket, kavicsszobrokat, illetve uszodabérletet szoktunk ajándékozni. Karácsonyfát is állítunk, persze, nem olyat, mint ti: hínárdarabokat díszítünk fel mindenfélével, amire a vízfenéken bukkanunk: csigaházzal, konzervdobozzal, zoknival, sőt, egyszer még egy műfogsort is találtunk.



És mi a menü?

Valld be, hogy arra akartál kilyukadni, hogy eszünk-e ilyenkor embert. A válasz: nem. Az emberevés csak tengeri rokonainkra, a piranjákra jellemző. Különben sem vagyunk bosszúállóak; a kenyér sem harap vissza, mi miért tennénk. Igaz, volt köztünk egy lázadó, aki a karácsonyi halevést megtorlandó meggyilkolt egy horgászt - azóta úgy hívjuk: a Forradalmár. Most szeptemberben történt a dolog Floridában, biztosan hallottál róla.

Igen, meg is írtuk.

Ez azt bizonyítja, hogy éppúgy, mint köztetek, köztünk is vannak néhányan, akik megpróbálnak szembeszegülni a rendszerrel, de a legtöbben azért igyekszünk tűrni a sorsunk. Isten biztosan jól tudta, mit csinál, mikor a táplálékláncot teremtette, így mi sem szólunk bele a természet rendjébe.

Nem unalmas itt, nem vágysz vissza a Dunába?

Nem. Ott folyton rettegni kellett, mikor eszik meg minket egy ragadozó hal, fog ki egy horgász, vagy öntenek ránk valami vegyi anyagot. Itt azért nyugodtabb az élet: rendszeresen etetnek, cserélik a vizemet.

És ők hol fürdenek?

Ugyanitt; olyankor kivesznek egy időre, és betesznek egy vödörbe. De ezt sem bánom; szeretem a változatosságot.



Mit szólsz ahhoz, hogy az idén drágábbak vagytok?

Mindig tudtam én, hogy többet érünk, mint amennyi azokra a cetlikre van írva. Hátrány viszont, hogy kevesebben engedhetnek meg maguknak, és így több társam nem élvezheti majd ezt az ellátást, amit én.

Szoktál újévi fogadalmat tenni?

Párszor már megfogadtam, hogy kevesebbet beszélek, de látod, most sem tudom betartani. Biztos a magány az oka. Ez az egyetlen problémám a jelenlegi helyzetemmel, így kértem is a családtól egy hallányt karácsonyra. A fogadalmakra visszatérve: nem sértődöm meg azon, ha kezet akarnak fogni velem, nem lábatlankodom mindig a fürdőben, ha a gazdáimnak valami fontos dolga van, illetve nem engedem magam olyan könnyen behálózni.

Mivel töltöd az időt Szenteste?

Úszkálok, tévézek. Szeretem a halas filmeket. Persze, nem a „Horgászat műcsalival” vagy a „Bojli alapanyagok, kellékek” című alkotásokra gondolok, hanem inkább a „Némó nyomában” vagy A kis hableány” című rajzfilmekre. Gyerekkoromban én is filmsztár akartam lenni, akkoriban még sokkal több halas mozi készült, de egyszer egy énekes-színész pontyról kiderült, hogy csak tátog a színpadon. Azóta nem nagyon hívnak minket szerepelni, de nem is bánom: már nem célom, hogy halhatatlan legyek.



Azért ne hidd, hogy nem vagytok népszerűek. Ausztráliában például rendszeresen tartanak halhajító-versenyeket.

Tudom, hallottam róla. De manapság már nem igazi, hanem műhalakat dobálnak. A tradíciók lassan kivesznek a világból.

Viszont új dolgok jönnek helyettük. Az olvastam, hogy mostanában szépségkirálynőket masszíroztok. Vagy ez kacsa?

Nem, ezek is mi vagyunk, valóban. Egy kínai kollégám mesélte, hogy van ez az új munkalehetőség halaknak. Egy medencében kell úszkálni, és a vendégeket tisztogatni, masszírozni. A múltkor Horváth Éva járt náluk, el is dicsekedett vele a cimborám. Én is gondoltam rá, hogy jelentkezem a munkára, de sajnos csak kicsi, öt-hatcentis halaknak szól, én pedig jóval nagyobb vagyok. Meg a családot sem akartam megbántani, hogy csak úgy, egy szó nélkül lelépek.

Tényleg, velük milyen a kapcsolatod?

Mivel gondoznak, és a sütőtől is megmentettek, szeretem és tisztelem őket. Igaz, közös programokat nem nagyon csinálunk, mert ők nem tudnak úszni, én meg síelni. Néha dühösek rám, hogy kicsusszanok a kezükből, amikor ki akarnak emelni a kádból. De nem tehetek róla, ez a jellememből fakad, nem őket akarom idegesíteni. Hogy is tenném, mikor minden vágyam, hogy megkapjam a hallányt, akit kértem.

Milyen az ideálod?

Bőrszín, szemszín mindegy, csak ne csacsogjon állandóan, azt nem szeretem.

Remélem, teljesül a kívánságod. Kellemes ünnepeket!