A további műsor a hagyományoknak megfelelően titkok. A szerdai és csütörtöki hangverseny helyszíne a Zeneakadémia, a péntekié pedig a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem.

A művész visszavonulásával kapcsolatban az MTI-nek kedden elmondta: "Több mint 55 évig jártam a világot, nagy odaadással. Elég volt, szeretnék egy kicsit csendesebb életet élni". Naponta öt-hat órát gyakorolt, a világot bejárta, de - emlékezett vissza pályájára - szinte semmit sem látott, pihenéssel és felkészüléssel töltötte idejét hotelszobákban, magányosan. A jövőben feleségével úgy kíván utazni, hogy bejárhassa a múzeumokat, nevezetességeket.

A zenétől nem szakad el, hangszerét, a híres Massart Stradivarit is kézbe veszi, mert folytatja londoni mesteriskoláját és a világ számos részén a kurzusait. Tavaly a szombathelyi Bartók Szemináriumon tanított, 2008-ban visszavárják. Úgy tervezi, hogy a Bartók művekhez jól illő szláv darabokat veszi, Stravinsky, Lutoslawski, Penderecki, Janácek kompozícióit.

"Csakis Bartók-alkotást választhattam a búcsúra, hiszen világszerte úgy ismernek, mint aki a zeneszerző műveinek rajongója" - mondta Pauk György. Először 1958-59-ben Hollandiában játszotta ezt a rendkívüli nehézségű darabot, miután távozott Magyarországról.

Pauk Györgyöt nem kizárólag Bartók-előadóként tartják számon, a másik kedvence Mozart. "Mozart-operákon nevelkedtem a budapesti operaházban. Örülök, hogy Fischer Ádám, akivel a Bartók-hegedűversenyt Svájcban adtam elő, és akit ugyanakkor nagy opera-dirigensnek és jeles Mozart specialistának is tartok, a Magyar Állami Operaházban vezető szerephez jutott" - mondta el az MTI-nek.

A hegedűművészt szólt arról, hogy mélyen érinti Szőllősy András zeneszerző december 6-iki halálhíre: "1973 után, miután elkezdtem hazajárni, sűrűn találkoztunk. Évekig kérleltem, hogy írjon számomra egy hegedűversenyt. Úgy tudom, hogy tízszer is nekilátott, de mind a tízszer eltépte." Amikor azonban a Kroó György zenetörténész elhunyt, megkomponálta az Addiót, amelynek ajánlása: "Pauk Gyuri vonója alá".

Pauk György először Svájcban, azután Magyarországon és végül Angliában mutatta be a művet. Most azonban kijelentette: "Én biztosan nem játszom el ismét, Szőllősy emlékére, mert a fogadalmam, hogy a pódiumszereplést befejezem, megmásíthatatlan".

Pauk György pályafutása során a huszadik századi művek talán mindegyikét eljátszotta, többnyire a szerző vezényletével. Különösen nagyra becsüli találkozást Lutoslawskival, a magyarok közül Eötvös Péterrel.
Rövid ideig saját vonósnégyese is volt, ám a formáció vezetése teljes embert és más stílust kíván, helyette a zongora-triót választotta. Harminc évig játszottak együtt Frankl Péter zongoraművésszel és Ralph Kirshbaum csellistával minden év egy bizonyos szakaszában.

Pauk György nemrégiben elfogadta felkérést, hogy a Solti György özvegye kezdeményezésére létrejött Liszt Academy Network ösztöndíjrendszer bírálóbizottságának tagja legyen - ezt novemberben jelentették be Budapesten.

Pauk György hegedűművész 1936-ban született Budapesten. Zeneakadémiai tanulmányait Zathurecky Edénél, Weiner Leónál és Kodály Zoltánnál végezte. A Paganini-verseny (Genova, 1956), a müncheni szonátaverseny (Frankl Péterrel, 1957) és a Long-Thibaud hegedűverseny (Párizs, 1959) győztese. Londonban 1961-ben debütált a Royal Festival Hall-ban. 1987 óta tanít a londoni Királyi Zeneakadémián. Szülő- és választott hazájában is részesült állami elismerésben. Itthon 1998-ban Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki nemzetközi zenei tevékenységéért.