Minden macskatartó tudja, hogy a macska okos, intelligens, szép és kedves állat, egészen addig, amíg az ember valami olyat nem akar tenni vele, ami az ő akarata ellen van. Ilyen beavatkozás például a gyógyszerbeadás.
A különböző vitaminos, joghurtos pirulákkal nincs is probléma, hiszen azokat a gyártók ízesített formában hozzák forgalomba, ellentétben az antibiotikum tartalmú gyógyszerekkel, vagy a féreghajtó tablettákkal. Ezeknek sem az íze, sem a szaga nem felel meg a macskák gusztusának, ezért ha azt az ennivalójukba csempésszük, akkor vagy kiválogatják, s nem eszik meg. Ezen még az sem segít, ha összetörjük, vagy a kedvenc eledelükkel próbáljuk meg elfedni az ízét. Legjobb esetben is csak belekóstol, majd gyorsan kiköpi a falatot, és heves lábrázással adja a környezete tudomására, hogy őt bizony nem lehet átejteni.
Sajnos a macska nem érti meg, hogy mindaz a kellemetlenség, amit az állatorvos, vagy a gazda okoz, az az ő javát hivatott szolgálni. A macskák nem jó betegek: minden alkalmat megragadnak arra, hogy szabotálják a gyógykezelést, illetve ha már jobban érzik magukat, egyszerűen eltűnnek, kimennek a kertbe csavarogni, mintha már minden teljesen rendben lenne.
Néha az ügyes gazdának sikerül sajtba, húsba, burkolva észrevétlenné tenni a pirulát, de végül a legjobb, és legmegbízhatóbb módszer az, ha egyszerűen lenyomjuk a cica torkán. A kérdés természetesen csak az, hogy hogyan.
Először is mi magunknak kell felkészülni a műveletre, mind fizikailag, mind lelkileg. Minden a határozott mozdulattól, és a kellő elszántságtól függ. A macska ugyanis megérez minden olyan, a megszokottól eltérő viselkedést (például a túlzott kedvességet), ami a mindennapok rutin forgatókönyvétől eltér, és ez nyomban feléleszti gyanúját.
Ha elszántuk magunkat, az első lépés: "begyűjteni" a macskát. Nem árt, ha már kiskorától beépítjük macskánkba a pavlovi reflexet, hogy például a szárazeledeles kartondoboz zörgésére akárhonnan szempillantás alatt előjöjjön, legyen tél, vagy nyár. Ezt kellő gyakorlással el lehet sajátíttatni.
Második lépés: a macskát a beadáshoz megfelelő pozícióba hozni. Ha "háromemberes" a macska, vagyis ennyien kellenek a mozdulatlanul tartásához, végső esetben tekerjük be egy nagy törölközőbe, hogy csak a feje látsszon ki, így legalább nem karmol, még ha harap is. (Ez utóbbi beavatkozás azonban újra már nehezen lesz alkalmazható, mert a macska a törölközőt látva azonnal rájön a szándékunkra és eliszkol, ha van rá módja).
Ha végre megkezdhető az akció, akkor így járjunk el: egyik kezünkkel a fejet rögzítjük, a másikkal pedig az előre elkészített orvosságot igyekezzünk minél mélyebbre a szájába dobni. A száj becsukását követően a torokra gyakorolt simogató mozdulatokkal igyekezzünk a macskát nyelésre késztetni. Annak érdekében, hogy a tabletta jobban csússzon, a máz nélküli pirulát mártsuk ét-, vagy halolajba, esetleg fecskendővel egy kis vizet juttathatunk utána.
Ha folyadékot, krémet, vagy vízben feloldott tablettát kell lejuttatni, akkor azt egyszerű műanyag fecskendővel megoldhatjuk. A macska száját ebben az esetben nem kell kinyitni, mivel a szájzugban, a szemfog mögött egy úgynevezett foghíjas szél van, ahová a teleszívott fecskendő végét könnyen be tudjuk illeszteni. Ha ezzel megvagyunk, gyengéden emeljük fel a macska fejét, mintha az éppen a csillagokat nézné, és óvatosan nyomjuk meg a fecskendő végét, vigyázva arra, nehogy túl hirtelen nyomjuk meg, mert ez könnyen félrenyeléshez vezethet. Az itatás sajnos nagyon lassan megy, éppen ezért időigényes.
Ha a beadás nem megy elsőre, akkor tartsunk félórás szünetet, közben simogassuk a macskát, hogy érezze, nem bántani akarjuk. Egyes esetekben azonban még ez sem segít, és ember legyen a talpán, aki az elmenekült macskát rövid időn belül még egyszer megfogja.
Természetesen mondani sem kell, hogy csak olyan gyógyszert adjunk be a macskának, amit az állatorvos felírt, illetve javasolt. A humán (emberi) használatra szánt gyógyszerek nem mindegyike használható macskák betegségeinél, némelyik komoly mérgezéses tüneteket okozhat.
Abban az esetben, ha a beadás semmilyen módon nem megy, akkor az állatorvos segítségét kell kérni. Szerencsére a gyógyszerek jelentős része injekciós formában is létezik, amit az állatorvosi rendelőben viszonylag könnyen beadathatunk.
